Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Farkas Imre: Beszélgetés a hegymászásról
hőmérséklete, az álom térfogata, a szerelem irgaltmatlansága . . . kerül azokba a jegyzetekbe. Piros tintával, mert a látbatatlanító homály dilién - a maga módján pirossal - ő is védekezik. Felnéz, hunyorgat. A közelmúltban hályogot szedtek le egyik szeméről - a másikról majd a közeljövőben szedik -: a felismerésihez már, és még, a hangélményre is támaszkodnia kell. Hetvenéves.- Feketét, cigarettát? ö már sokat írt másokról, róla még alig esett szó. Elhárítja a segítségemet, gőgös magabizboixsággall - ám vigyázva, mint aki tarlón jár mezítláb - behoz ezt-azlt: (beágyaz a ,Jélekfi ürösztéshez’’. Hogy mennyire gyámoltalan a gyógyszemüveg mögött, megtudom, amikor lábamtól megbotolva (halálos ijedtséggel markol a semmibe. Belesápadok, hogy a másik pereiben már örüljek a váratlan közjátéknak. A lezuhanás, a halálveszély atavisztikus átélése talán (beszédre indítja.- Ügy gondolom, az írót a gyermekkor szüli. Éhségek, jóllakúsok és rácsodálkozá- wk sora adja a mesélőkedvet. Milyen indítást kaptál a gyermekkorodtól?- A gyermekkoriba beletartoznak az első önállósodási kísérleteik, a szalbadságtö- rdkrviásak; ezekhez (kapcsolódnak az önmegvalósítási szándék első nyomai is. E megállapítás, azt íbiszem, mindenféle életstílus« gyerekre érvényes, és társadalomba szerveződésünk óta az említett akarati megnyilvánulások medret formálnák a gyerek egyéni fejlődéséhez. Tollforgatóként .gyerekkori indításomban két tényezőt érzek íejlődésmeg- határozómalk: az anyanyelv elsajátítására irányuló fokozott érzékenységet. Felismeréseket, benyomásokat .belső beszéddel, tehát nyelvi segítséggel tud a gyerek emlléfeképpé fogalmazni. E vonatkozásiban azért voltam szerencsés, mert közvetlen környezetem, a kecskeméti tanyáikon élő rokonság általában színes és ízes magyarsággal vitatta meg a világ dolgait. Nagyanyám házánál - ahol nevelkedtem — a jóízű beszélgetéseken (kívül «am is ákadt más szórakozása a Mnőttdkndk. Pendelyes (koromtól (kezdve ihajiiamcim volt a tapasztalatok, a megfigyelések emlékezetbe vésésére. Aki írónak készülődik - ez persze jóval később tudatosult bennem -, annak kora gyerekkorától kezdve minden emlékkacatot meg kell őriznie. Nem tudhatja előre, hogy (melyikből válik későbbi ékben - írás közben - használati érték.- Mikor dőlt el, hogy nem tudsz nem-írni többé?- Kénytelen vágyóik a kérdés mellé beszélni, .illetve az első kérdés .gondolatinene- tét folytatni. Akiiből felnőtt korára gyakorlati érzékű ember válik, az már (koma gyerekkorától a külvilág titkai fölé fordul, anélkül, hogy megfigyeléseinek megfogalmazását szükségesnek erezné. Ezt azokon az osztálytársaimon figyelhettem meg, akik később tehetséges műszáki szakemberekké váltak, de akik rám szorultak, ha magyar dolgozatot kellett irmok. Én voltam az osztály legügyetilenebb rajzolója. Rajztanárom mégis kedvelt, mert felfedezte, hogy a tanyai rokonságtól hallott meséket ízesen tudom elmondani. Ezért, ha unta a najztanítást, felszólított: .adjam elő, unit hallottam Napóleonról, Háry Jánosról, vagy ama Józsefről, akit testvérei eladták az egyiptomiaknak. Ilyen sikerélmények és .néhány öniképzőköri .szereplés után .határoztam él, hogy író leszek. Életeimben többször is esküdtem rá, hogy az alkotás hiányállapotban fogálmzik, s a mű előleg a .kívánt (helyzetekből, dolgokból. Molnár Józsefre nehezen illik a .képlet. Tőle tudom: ragyogó gyermekkorra és felejthetetlen .ifjúságra emlékezik. Gyerdkéveirc a legtöbb felnőtt szívesen .gondol, ez az, ámít utólag nem lelhet elrontani. Az érzelmi és szellemi izgalmiakkal teli ifjúkorra ez már nem (mondható ugyanilyen érvénnyel; Molnár József életének azonban ezt az időszakát sem ákármilyan tartalmak (lebegtetik. Polgári jómódban élő .szülei ,a komák megfelelő .szórakozás, művelődés, világlátás útlevelét és .szábadj.egyét is odafcészítik útikedve mellé - gyengébb, járatlanabb szem 293
