Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZEMLE - Seres József: Három antológia

bam ezdkn-ek is figyelmet érdemeltnek. S talán ezek mellett miág i-nfcább érvényesül Kulcsár Jánois A iog-es őr ház című balladás emlékezésének friss elevensége, varázsos, álmodó képgaz-dag- sága, s a múltat idézve is a jelenbe hajló mosolya. De kietmellihető Szabó Jenő Piros zászló - fehér zászló című elbeszélése, vagy Z. Szaíbó László Utolsó stációba. Ez utóbbi igen érdekes kísérlet, amit az alcím is érzékeltet: „Emlékezés lés játék”. Témájában Bajcsy- Zs-iliniszky Endre hősi példáját igyekszik megformálni. Ö maga doikumen- tumijiátákinaik nevezi, amelyben a való képdkbe folyton belejátszanak az emlék- képek, s erősítik vagy módosítják a félvetett gondolatokat. Kár, hogy a gondolatok, eszmék - -megjelenítésébe gyakran kevésbé meggyőző diikciók is belecsúsznak. - Szabó Jenő novellája a maga tömö-r drámaiságában már sokkal meggyőzőbb. Pedig -azt a már többek által megírt mozzanatot, válságos pillanatot rögzíti, amikor egy -város vezetője (polgármestere) miár -nem térhet ki a döntés elől, hogy feladja-e a várost, vagy ellenálljon? -Merjen-e egyénileg dönteni, vagy teljesítse a parancsot, bármilyen esztelen is. - Hasonló témát ír -meg Pozsgai Zoltán Lepedő a toronyban című novellájában. Drámai feszültség érezhető ebben is.

A kötet második nesze, úgy érzem, nem csak terjedelemben, hanem a tematikát és művészi -megvalósítást tekintve is -soklkal -gazdagabb, sokrétűbb. Műfaj -tekintetében is (bővült faluszoci- oigráfiai írásokkal, s-őt ,riporttal is. A két szociográfia (Fábián Ferenc: Hátsó bejárat. Bíró-Modrián: Házak., lakások., családok) a mai falu leglényegesebb eredmények, gondjait, bajait tükrözi. Ez, különösen Fábián Ferenc „egy -módos tsz parasztjainak életéről” írt lí- ra-ian szép -rajzában érvényesül.

Jó -néhány megragadó írást találunk a novellák között is. Igaz, az épülő szocializmusnak -inkább -a gondjai, bajai kerültek itt is terítékre, -de ezt a bírálatot, ostorozást sohasem a pesszimizmus, ha-nem az egészséges türelmetlenség táplálja. Ez érezhető a két legjobb, művészileg legpraiktibus abban megformált novellában is (Maros Dénes: A? alkalom - D ébreceni Imre: Hepatitis. - Bár Debreceni témája nem új, megformálásában -sok az eredetiség.)

A második rész versanyaga - bár gondolatilag elég gazdag - nehezebben lemérhető. Érezhetők bennük a modem törekvések. Meghökkentő vagy éles képek (Melioriisz Bála: Éjjeli műszak), vagy távoli hasonlatok, párhuzamok (Padka László: 7enés presszó) és a sodró erejűnek szánt, írás-jelek nélkül ömlő verssorok (Kádár Péter: Egyetlen hangon). Értékük nehezebben mérhető, de biztató j-ellenség, -hogy élik és érzik is a mát, és ítészt akarnak venni a rohanó valóság formálásában.

A tavasz ígéretei, a Fejér megyei írók antológiája természetesen más jellegű összeállítás. Tüskés Tibor szellemes, de egyúttal a műk nagyságától meghatódott előszava mintha az-t -sugalmazná, hogy nem -a megszokott értelemben vett antológiát tartunk a kezünkben. „Üt, kapu, Fehérvár!” - írja már a címben, s ezt még fokozza: „Székesfehérvár „út” és „kiapu” nemcsak hadászati és közlekedési értelemben, hanem a szellemi javak terjedése, az irodalom és a -művelődési élet története tekintetében is.” S amire az emlékezésben rávilágít, val'őban figyelemre méltó. Mindenképpen alkalmas arra, hogy az antológia, Székesfehérvár (illetve Fejér -megye) mai irodalmi élete iránt érdeklődést keltsen. S (bátran mondhatjuk nem érdemtelenül.

Meglepő már az antológia rendkívüli gazdagsága. Jól ismert írók és költők neveivel találkozunk (Barsi Dénes, Takács Imre, S-oibor Antal, Kalász Márton, Ormos Gerő). A tőlük oílvasbató írások azt -mutatják, hogy Győri János szerkesztőt két szempont vezette a válogatásnál. Az egyik, Ihogy lehetőleg mai témájú, mai valóságunkat tükröző írások legyenek, a másik, hogy jellemző is legyen a költőre, íróira. Barsi Dé281