Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZEMLE - Seres József: Három antológia

ties szenvedélyes, -robbanékony erejű, s minidig -a Jelenre figyelő művészetiét igen jól mutatja a „Sötétből vilá'gos- ha” c. novellája, Talkáos Imre (költészetét pedig szinte maradéktalanul megismerhetjük az itt közölt kilenc versből. A címe mellett, amely végül is az egész antológia oímie is lett, művészi sajátosságai miatt kell külön is szólnunk A tavasz ígéretei-eőX. Varázslatos erő van ebben a várisiben. Nem hknindlkus dicséret, de a mindennapi lét észrevétlen összeolvad 'benne a léttel, az egész miindenséggöl. Csapongó szaibadivers. Rímeik mintegy véletlenül bukkanlak fél benne. Annál erősebb azonban a lüktetése és gondolati ereje. Nem a tavaszról (ia természet tavaszáról) iszol persze, a téma inkább az élet nagyszerűsége. Mimiden iél és minden, mindenki örüli, bogy él. — Ők is készülődnek a várt új életre. Még nincs itt az öröm, de jön, biztosan itt lesz:

„Szentgyörgynapra biztosan jön a

tavaszKedvem is lesz a világhoz,

Várjuk ki csak”

Különböző variációkban ismétlődő rósz ez. Kép, amely végül a természet tavasza, aiz díjúkor öröme és az épülő új világ hármas párhuzamává válik.

A válogatás bőséges és ugyanakkor mégis mértéktartó. Nemcsak Takács Imre, ifaamam Kalász Márton, Paál Lajos, Ormos Gerő, Sdbor Antal, Bódás János és a kevésbé ismert, vagy éppen első írásaival jelentkező költők, írók művészetéről igyekszik valós képet adni. - A fiatalok lobogó szenvedélycsisége, for- . maikereső merész 'kísérletei inam gyengítik, inkább színezik az antológiát. Álmos István verseit olvasva például nem tudunk szabadulni 'az érzéstől, hogy ez a költő ösztönére, pillanatnyi hangulataira hagyatkozva ír ugyan, de rendkívül kulturáltan. Hogy úgy mondjam, tudatosan igyekszik felszínre hozni tudat alatti énjében élő összefüggéseket, képeket, /Viszonylatokat. Egyes versei Így válnák meghökkentően találókká

(Sirály, Hópehely, Kidontjüfc). - Igen kellemes meglepetéssel olvashatjuk So- morjai Orsolya verseit. A népdalok, népi tmaniddkák (frissessége teszi kedvesekké. Különösen a „Hója, héja...” és egy kis groteszk, a „Bolond lány énekelget” sikerült.

Sajnos, nincs módunkban bővebben szólni, vagy ákár csak pár siódban is kitárni az (antológia minden szereplőjére. Tanmészetesien vannak közöttük gyengébbek, vagy osak szárnypróbálgatásnak tekinthető írások is, de ez nem hibáztatható, sőt, ha helyü-nik volna, érdemes lenne azokkal is foglalkozni. Kétségtelen, hogy ez az (antológia így iédtókSaivel és egyenetlenségéivel együtt valóban külön színt Ijidlenlt mai könyveink között.

Terjedelmében szerényebb, de tartalmában alig tekinthető kisebb igényűnek az Évek, sugarak című vasi írók antológiája sdm. A költők között itt is találunk ismert navűeket (Gazdag Erzsi, Káldi Jáüos, Kulcsár János), de gyakran találkozhatunk Urbán László, Konc József, Cs. Nagy István verseivel is. Az antológia jellegét a novellák mellett természetesen elsősorban az előbbiek határozzák meg. Kulcsár János verseinek hatása hangulatteremtő erejükben, szuggeszttiviíásukhan (Öregek tánca, Októberi vecsernye) és meglepő képeikben egyaránt kereshető. Sokoldalúságáról tanúskodik aiznnban a Falusi Isten frappáns, groteszk -szatírája, vagy a Rapszódia kát -tételben c. antológiánál már elemzett A iog-es ház című iballlaidás emlékezése. - Külön -színt jelentenek Káldi János elégiikus hangú versei is (Egy üres telekre, Nyári vers, Ceruzarajz)■ Az elégiikus tűnődésben mindig ott van a jóién. A Lilla sírjánál nem csak Gsókomai és Lilla szelleme leng felénk. A párhuzamot is érezzük. Valami nehéz szomorúságot a ima is kísértő „tyraun törvény” -miatt hiszen ma is: „Tűnődik (miniden. / Suhog az idő.” A Iklöiltő sóhajt: „A sírra nézek/ és meghajtóim mélyen a fejieim”.

A prózai anyag, az elbeszélések az élet, a jelen és a közelmúlt egy-egy

282