Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZEMLE - Seres József: Három antológia
SERES JÓZSEF Három antológia (A tavasz ígéretei, Székesfehérvár — Évek, sugarak, Szombathely Rapszódia két tételben, Győr) Kereshetnénk talán valami költőibb, kifejezőbb címet, amely jellemezné, vagy legalább jelezné a három kötet egységes mondanivalóját, lényegét, de inam szükséges, íbiszen a kötetek címei erről vallanak a kritikus ihölyett. A tavasz ígéretei. Ez a címe a Fejér megyei írók antológiájának, is nem kevésbé kifejező a vasi írók címválasztása sem: Évek, sugarak. Nehezebben kapcsolható ezekhez a harmadik, a Rapszódia két tételben, de ha tekintetbe vesszük, hogy tartalmában talán éppen ez a kötet fejezi ki leghatározottabban a jövő építésének vágyát és igényét, akkor föltétlenül érzünk valami benső gondolati és érzelmi kapcsolatot, tematikus egységet is a ihárom antológia közt. Igaz, az első két köttet verseit, elbeszéléseit nem valami előre meghatározott témakör szülte, mint a harmadikat (pályázati célkitűzés), de a bennük szereplő írók, költők többsége a máról, tehát az épülő új világ gondjairól, bajairól ír, s örömeit, reményeit, szépségeit keresi. A megadott témát szerencsére a pályázatra beküldött művek - illetve azok írói - sem értelmezték szemellenzősen, vagy alkar leszűkítetten sem, íbiszen a felszabadulás történelmi jelentőségének és hatásának művészi tükrözése, vagy akár szociográfiai jellegű felmérése lényegében a imái élet, a felszabadulás történelmi ténye által elindított sokszínű, gyakran ellentmondásos változások ábrázolása kell hogy "legyen. Természetesen helyeselj ük, hogy a Rapszódia két tételben szerkesztője mégis két fejezetbe osztotta az anyagot. Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bízott, ságának és Győr-Sopron megye Tanácsának is bizonyára az volt az elképzelése a felszabadulási irodalmi-művé280 szeti pályázat meghirdetésekor, hogy a választóvonal világosan érzékelhető legyen a múlt és jelen között, hogy annál inkább érzékelhessük a különbséget. Pernesz Gyula szerkesztő a ,,Bevezető”- ben hangsúlyozza a címválasztás tudatosságát s kiemeli, (hogy ez a cím „szimbolizálni akarja azt a hullámzást is, 1945 utáni fejlődésünknek azt a rapszodikusságait, amely jellemzője volt az eltelt 25 esztendőnek”. Átgondolt, s irodalmi anyagát tekintve jól megszerkesztett antológia ez. (Kár, hogy sem a ,,Bevezetés”-iből, sem ,*A kötet szerzőiről” című részből nem derül ki, hogy a rendkívüli gazdag képanyag - akár foto, akár festmény - szintén a meghirdetett pályázati anyagból való-e, vagy az irodalmi anyag illusztrálását szolgálja. Talán nem tévedünk, iha inkább az előbbi mellett döntünk, hiszen sehol sem kapcsolódnak a konkrét szöveghez. A kiadvány értékét, hatását azonban így is fokozzák, de értékelésük nyilvánvalóan külön feladat, amelyet én nem vállalhatok.) Az antológia említett két része nem arányos. A pályázati anyagnak - a dolog természetéből adódóan - nem egészen egylhar- mada sorolható csak az első tételhez, s ez a rósz színvonalát tekintve is egyenetlenebb. Talán mert mégis kötöttöbb? Kétségtelen, hogy nehezebb hozzá megtalálni a legjellemzőbb, nem sablonos témát és formát. Erezték ezt a pályázók is: igyekeztek elkerülni ,minden sablont vagy sematikus megoldást. Az eredmény színvonal tekintetében meglehetősen egyenetlen. Szapudi András Hangok című versfüzérében például inkább csak az elképzelés érdekes, megformálása erőtlen, ugyanúgy, mint Vágási Imre Mert ha véget ér ez a pokol című novellája. Egyes részei, mozzanatai azon-
