Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Győri kiállítások
Szántó Piroska nem spekulatív ,művész. Spontaneitása sauggasztív, magával ragadó, a saját derűjét, örömét sugározza latra, aki képeinek bűvöletébe kerüli. Műveinek láttán először a színiekből áradó öröm ikap meg. Ez hullámzik végig nemcsak a képen, hanem a lélekben is. Csak ezt követően ragad mag a sajátos konstrukció rafinálton ügyes, mégis megejtően egyszerű volta. E kettő együttesen indítja el azt az asszociatív folyamatot a szemlélőben, amelyik képes felfedni a titkot, képeinek titkát: a létezés összetettségét, annak rejtélyes csodáit, a parányiban a Végtelent és a Végtelenben a parányit. így visz minket szenzualista módon a felismerés áttettebb, mélyebb, gondolatibb szféráiba. A szemlélőt az érzelmi aspektusok .segítségével ragadja meg, hogy azután a saját titkának a megértéséig vezesse. Egyedülálló festészet az övé. Benne i erőtelj esen érvényesül ia személyiség egyedül- valósága; de olyan személyiségé, aki úgy igyekszik minden emberik, tartalmit átmenteni, hogy ugyanakkor adatárja, fölkínálja szellemének .gazdagságát. Legújabb alkotásai is - különösen dunántúli korpuszai, fekete-arany festményei - ezt a jellegzetes Szántó Pinoska-i vonást hordozzák. Nem halványul drámai szerkesztésű képein sem az öröm, csak tartalmasabbá válik, elmélyültebb desz, mélyebbről eredeztethető. A lí-ra vált csak hangot bennük, a színek lösznek- kevésbé harsognak, ám ott dobiban, mögöttük a lírai művet éltető szívdobbanás, a festői hit, amelyik azt hirdeti: mindenfajta művészet egyúttal küldetés; mindenkinek a maga területén, (köriében szólni keli az emberről, a tájról, a hazáról. SOLTI GIZELLA GOBELINKIÁLLÍTÁSA Solti Gizella egy nagyon ősi művészetnek, a fafező.nyeg-kiészítésinek neves képviselője. A mesterség és az alkotás iszéttéphetetlan kettősségét Fenenczy Noémitől tanulta, és ma egyre .rangosabb munkákkal véteti magát észre sajátos, mindenkitől különböző gobelinjeivel. Művei - megőrizve a tanítás inspirativ erejét és a mesteriből sugárzó hitet - már különböznek Baremczy Noémi golhdliajeátöl. Bennük a művészi elhivatottság kívánsága vibrál: az önállóság és az önkifejezés most még formálódó-forrongó világa. Mesterétől tanulta művészetét, de az önállóság parancsoló vágya rég tovább vitte saját útján, ugyanakkor az . alkotás -manuális része - a szövés - az önfegyelemnek különös szigorát kényszerítetfie rá. Ez a folytonos kényszerűség, ez a szigor hajszolta őt a természet burjánzó világához: a virágok, a (lepkék, vizek és a vizek alatti sejtelmesség- birodalma felé. Üjabb gobelinjein állandóan essek villannak elénk, mint valami csodálatos, f-el nem fedezett táj. Alkotásain a barokkosán dagá'lyos vegetáció nem a felfedezés revelációja, 'hanem a szintézisre törekvés kifejezése. Az a művészi vágy, hogy a színek, vonalak, motívumok egymásba fonódó játékossága mögött felfedezzük az idő és az időtlenség vibráló valóságát és 'embert izgató kérdéseit. Írhatnánk azt is: nyugtalan költészet Solti Gizelláé. Mert valóban a színék, a vonalak költészete. Ám nyugtalansága korunké. Azt a naponta rajtunk átáramló információmennyiséget hordozza magában, amelyik olyan virágnövóny-folyondárként fonó diik ránlk, akár a századelő szecessziós votnalkültuisza, abban az időben talán csak játékosságból, ma már viszont valóságosan. D«e -ebben a nyugtalanító szín- és vonal- világban -magbúviik már a -nyugalom képlete is : az aprólékosság, a részletező szövevény már (magában tejti az egyszerűség jövendő fotttiÄ. A képzelő erő, az anyag és a technika így teremt művészetében összhangot. Győri kiállítása - azon túl, hogy «lehetőséget teremtett egy fiatal művész bemutatkozásának - egy fejlődési szakasz kitisztult, (folytonosan előre haladó folyamatának a bizonyságtétele. Azt igazolja, hogy a szuggesztáv erő és a teremtő egyéniség miként vívta harcát, a mester és -a tanítvány szerencsés kölesödh-atósából miként -született egy újfajta kifejezés nagyszerű harmóniája. 269
