Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: Látogatóban

akik ha egy kicsit fölöttünk állnak, .már szívesen lekezelnék az embert. A múltkor Is kénytelen voltam az üzemben a m-eósnaik tudomására Ihoznii, hogy nem szeretem, ha munkadarabjaimat olyan hányaveti módon dobálja, mert abból én mást is kiérzak. Fontos az, hogy legyen ,az embernek tartása, öntudata. Ezt .pedig sokan nélkülözik. En a munkámnak és a családomnak élek, de •érdekel az is, hogy mi történik körülöttem, mert tudom, hogy az ember nyugalma .nagyon is ífügg a világtól. lAz élet-elvem nagyon egyszerű, és nincs más kívánságom, hogy legyen munka, egészség, mert akkor joggal remélhetem gyermekeim biztos jövőjét - mondja G. József.

A feleslege csendes derűvel figyeli férjét, amint széles .gesztusokkal beszél. Később megmutatják a könyveket. Csodálom a válogatás minőségét, meglepően jó érzékre váll, és egylben elárulja a család érdeklődésének szintjét is. Néhány tanácsot és ajánlást kockáztatok meg arra, hogy milyen könyvék vásárlásával folytassák meglevő könyveik gyarapítását. Sebesen siklik a papíron a golyóstoll, amint a fiatal férj egymás után ínja a könyvcíméket.

Ahogy sorban nézegetem a birtokukban levő könyveket, megértem a fiatal család erkölcsi, érzelmi és emberi méltóságának forrásait. Az egyik heverő mellett kis asztalka áll. Rajta kinyitott helyzetben a Gyermekünk c. nevelési témájú képeslap.- Rendszeresen járatjuk - mondja az asszony, látva .érdeklődésemet -, .mert nagyon sok és .hasznos dolgot ismerünk meg belőle. Csak ajánlani tudom a szülőiknek. Mi a gyermekeinket szeretnénk jól nevelni, s rájöttünk, hogy -ehhez nem elég a szeretet. Én például minden .neveléssel kapcsolatos írást elolvasok, és mondhatom, hogy sok hasznát v-eszem. Sokat vagyunk távol, hiszen mindketten dolgozunk, de a szombat és a vasárnap a családé. Reméljük, hogy megtérül a fáradság, s ha gyermekeink megnőnek, -olyan gondjaink nem lesznek, mint so'k családban van a fiatalokkal. Persze szerencsénk ii.s van, .mert anyósom igazán hozzáértően bánik a gyermekekkel. Szeretik is nagyon. Sokszor elhallgatom, hogy milyen szépen és türelemmel beszélget velük - mondja nem titkolt büszkeséggel a boldog féleség és anya.

Figyelem a családot és közben azon gondolkodom, milyen szeretetben és nyugalomban, egymást kiegészítve tud egymás mellett -és egymásért élni három nemzedék. Élettani, erkölcsű és más szerepkörei mellett biztosított a családban a nevelő szerep is. -Erre vallanak a .magatartásra, vérmérsékletre, a tanulási készségre, a tisztuló értékrendre .és viselkedésre mutató adatok. Közben futólag arra .is gondolok, hogy milyen tanulságos vállalkozás lenne az ilyen pozitív családkép pszichológiai és szociológiai lebontása?! Mennyi hasznosítható következtetés válna gyümölcsözteth-etővé. Köziben álmos lett a kisleány, pirulva súgja anyja fülébe. A kisfiú az esti mese idejét jelzi és engedélyt kér apjától, hogy a tévét Ibekapcsollhaissa. Figyelmeztetés számomra, hogy elérkezett az ideje, amikor a család jól szabályozott életrendje távozásomat kívánja. A íférj és feleség a kapuig kísérnek. Dúcs-úzkodás köziben látom, hogy az egylik ablak elsötét-edik és csak a tévé kékesen viidlódzó fénye Vibrál a szobában. Esti mesét néznek a gyermekek . . . Ballagok a szűk és sötét úton azzal a .boldog tudattal, hogy én ma este .mes-e helyett a valósággal találkoztam, s ez nyugalommal tölt el. Egy fialtál mun- káscsálád értelmes életénék, nagy nyugalmának -egy darabkáját viszem magamban anélkül, hogy nekik kevesebb -maradna. Az enyém nőtt meg.

Éles kontrasztok nélkül léh-etetlen igazán értékelni - gondolom, s önkéntelenül P.-ék családja jut eszembe. Közel azonos feltételek, s mégis egy egészen más világ. . .

246