Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Kanyar József: Újabb Berzsenyi-dokumentumok
7A második világháború harci cselekményei közepette a niklai „nemzetségi sírboltban”' a költő koporsóban nyugvó tetemei szétszóródtak. A Berzsenyi Társaság a költő hamvait agnoszikáltatta Entz Béla professzorinál A levéltáriunkban őrzött kripta)élnyitási jegyzőkönyv az alábbiakat őrizte meg az utókor számára: „Jegyzőkönyv. Felvétetett Nikién, 1948. április 17-én a Berzsenyi kripta felnyitása alkalmából, amely a Kaposvárott székelő Berzsenyi Társaság felszólítására eszközöltetett a következők jelenlétében: Vörös Béla, a Berzsenyi Társaság titkára, építés- és közmunkaügyi igazgató, Körtési Endre titkár, Wenczel Ferenc építész, továbbá a Berzsenyi Társaság felkérésére a hamvak azonosítására megjeleni Enzt Béla dr. egyetemi tanár és Benked József dr. niklai körorvos. A bizottság megállapította, hogy a mauzóleum oldalán elhelyezett nagy vörös márványból készült és a kripta lejáratánál elhelyezett kőlap szét volt törve és a kripta bejáratát elzáró vasajtó nyitva volt. A kriptában a koporsók egymáson feküdtek szabadon. A bizottság kérésére utóbb megjelent Berzsenyi Dániel egyetlen élő unokája: Berzsenyi Mariska úrnő, aki a bizottság kérésére elmondotta, hogy nagyatyjának, a nagyhírű költőnek csontmaradványai a kripta bejáratától jobbra, elöl a fal mellett egy rövid tölgyfa koporsóban voltak elhelyezve, amelyet a kilencsz.dz.as évek elején Berzsenyi Sándor készíttetett és amelybe Berzsenyi Dániel és feleségének földi maradványait elhelyezte. Ugyancsak megjelent a bizottság előtt Horváth nevű 65 éves niklai lakos, aki emlékszik arra, hogy segédkezett a kripta helyreállítási munkálataiban és ekkor Berzsenyi Sándor jelenlétében összeszedte a szétesett koporsó roncsai között levő csontmaradvány okai és ezeket, valamint az ott feltalált két aranygyűrűt, egy vastagabbat és egy vékonyabbat, valamint Berzsenyi Dániel 2 méter hosszú aranyláncát és betette a koporsóba. Berzsenyi Sándor mindaddig mellette volt, míg a kis fakoporsót lezárták, hogy aztán a koporsót hova tették, az! határozottan megmondani nem tudja. Ezek után a bizottság a meglevő koporsókat kihozatta, átvizsgálta és megállapította, hogy az érckoporsók maradványaiban még jól felismerhető csontmaradványok és ruhamaradványok feküdtek. Miután megál- lapitást nyert, hogy az érckoporsó kihozatala után a kripta bejáratától jobbra a sarokban kb. 1 méteres fakoporsó maradványai voltak fellelhetők, az, ottlevő csontmaradványokat gondosan kiemeltük a koporsó porladó maradványaiból, miután kétségtelen Horváth István bemondása és Berzsenyi Mária előadása alapján, hogy ezek a csontmaradványok Berzsenyi Dániel földi maradványai, ezek kiemeltettek és a bizottság határozata alapján külön fából készült urnába fognak a kriptába visszahelyeztetni. A vizsgálat és az azonosítás után a kripta kitakaríttatott és a koporsókat a földi maradványokkal eredeti helyükre helyeztette vissza a bizottság. A vizsgáiul kezdő időpontja de. 10 óra volt és az utolsó koporsót 17 és V2 órakor vitték le a kriptába, amelynek vasajtaja még 1948. április 17-én bezáratott, A kulcsot a mauzóleum tatarozását végző Wenczel Ferenc építész vette magához. Ezzel a vizsgálat befejeztetett és a jegyzőkönyv aláíratott. Kmft. Dr. Entz Béla egyetemi nyilvános tanár sk, Benked József sk. körorvos, Wenczel Ferenc sk. építési vállalkozó, Vörös Béla sk., a Berzsenyi Társaság titkára, építés- és közmunkaügyi igazgató, Körtési Endre sk. titkár, Violányi Sándor sk. körjegyző s Huszár Eszter sk. jegyzőkönyvvezető.” 232
