Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Mezei Márta: Az újjászületés motívuma Berzsenyi költészetében
kérdéseiről szólnak költői levelei, kora súlyos dilemmáit közvetítik. Az ész, a ráció hasznát, világformáló jelentőségét méri fed a nagy francia forradalom után, a napóleoni korszak tanulságainak keserű tapasztalatával. Az emberiséget a tudás emelte ki a babonák és a vadság sötétségéből, minden háború, minden vallási viszály a józanság megcsúfolása volt - fejti ki nagy hiéwei a Vandal bölcsesség és A pesti magyar társasághoz címzett episztolájában. Esztelenség műve volt a forradalom is - írja a kor uralkodó felfogása szerint -, az volt „Párizs régi mérge”, az votlt a „A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada'’. - Berzsenyi a reformer humanista programját hirdeti: a tudomány, a műveltség tévedésétől várja a világ 'megújulását, „ .. .mikor Az ész világa minden népeket Magjózanít és öszveegyesít, S kiírt közülünk 'minden bűnt s gonoszt”. A korábban oly sokszor megéndkdlt magányos élet, a vidék idilli csendjének dicsérete helyett most egy másféle életforma igazát hirdeti: „Rendeltetésünk nem magános élet S örök komolyság és elmélkedés, Hanem barátság ás társaikodás.” - írja Vitkovics Mihálynak címzett költői levelében. Most a városi életet dicséri, művelt, 'magához illő társaságra vágyik - melyben oly kevés s oly felemás sikerű része volt. S míg korábban osztálya elfogultságával írt a magyar paraszt gazdagságáról, most szomorú önváddal emlegeti, hogy nyomorúságban élő, gyanakvó és tanulatlan parasztjaitól kell várnia jólétét. A magányos bölcs virtusa nem ad töibbé megnyugvást - s mégis, ezt kínálja vigaszul előbb a gyermeke halálát sirató asszonynak (Barátnémhoz c. episztolájában), ezt az írótársnak (Döbrentei Gáborhoz) - és végül önmagának is - az értetienek kögönya és a rosszindulat „gálád szidalma” 'etilemében. A költészet idilli berkeibe vágyik vissza, a bölcsesség nyugalmas régióiba - erről szól a Helmeczi Mihálynak címzett episztola. - Ami más szóval azt jelenti, hogy e lelkesen hirdetett .megújulásból inkább visszatérés lett, •ész. ódái pátosszal elihorsoigott új eszmék végül mégis az elégiák rezignált bölcsességében összegződtek. Nem volt elég ereje, merészsége, felkészültsége ahhoz sem, hogy vallási dilemmáit végiggondolja, félbehagyja A religiók eredete és or szaglás a problémáiról kezdett tanulmányát, s töredék maradt drámakisérlete is Kupa támadásá-ról: „Későn vettem észre, hogy itt religióról és országlásról kell szólaní, melyekről okosat mondani keserves. Bánom, hogy belekaptam"’ - írta Kazimczynak. A versekben magasztalt bölcsesség nem vértezte fel elég erősen világnézeti, alkotói dilemmáiban, családi gondjai ellen, s nem vértezte fel a kritika vágásai ellen sem. Előbb a nyelvújítás vitairatainak támadása, majd Kölcsey bírálata dúlja fel nyugalmát. A várt és akart újjászületés helyett - romantikus ellentétként - reménytelen, szomorú évek jönnék. Ne hívjuk mai szóval depressziónak, inkább a saját fogalmazásában „lelke halálának”. S mégis, ezt a félhalált sem tudja elképzelni másként, mint amolyan negatív újjászületésként, így: „Igenis, Tisztelt Férfiú — írja Kazinczynak ~, én még élni kezdek ugyan újra, de lelkem régen megholt, s annák helyét egy új, ismeretlen lélek szállotta meg, mely sötét és 'hideg mint az éj s nyugodt minit a sír.” - Űjjá akarja formálni magát most is - ezúttal az elméleti műveltségben, esztétikai tudásban -, de már az ódaköltő lelkesedése nélkül. Pedig a használni akarás vágya töretlenül él benne, esztétikai stúdiumaiban, írásaiban - minden személyes és személyeskedő indulat mellett - magasabbra is tekint. Költészetének kárhoztatott merészségét, fantáziája és érzései csapongását tudatosan az új, a változó ideákhoz, az irodalom romantikus megújulásához méri: „Így kell a romantikának egész stíl járói ítélnünk, mert valamint változnak az ideák, aszerint kellett változni az egész költői szellemnek és nyelvnek; .. . minden új világszemlélettel új ideáknak, új szellemnek s új nyelvnek harmóniája születik s ahol ez nem születik, ott eredeti sincs.” Leírja azt is, hogy „ .. .én a szépet a hasznostól megválasztani nem tudom, s nem akarom . . .”, s hogy „ . . .minden emberi 'tudományinak legfőbb szempontjai az erkölcsi és politikai szempontok ...” 22 j
