Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - TANULMÁNY - Mezei Márta: Az újjászületés motívuma Berzsenyi költészetében

A hasznosra törekvő tudatosság munkára ösztönözte s kiemelte válságos korszakából, de ez az újjászületés már tele volt rezágnáoióval, bizonytalansággal, s sértett és sértő magány tüskéivel. Szeretne változtatni életmódján és Pestre költözni, de ebből csak annyi valósul meg, hogy gyakrabban jár fel, különösen 1830 után, amikor már az Akadémia -tagjaként vesz részt az üléseken. Új barátságokat köt, de már a Kazinczyhoz fűződő kapcsolat feltétlen 'bizalma és fcitáruilkozó szeretete néLküll. írogat is, de inkább tanulmányokat, verset kevésszer. Talán legtöbbször használt sbarva ekkoriban a „harmónia” - mindenesetre irányító eszméje írásainak. Kiegyenlítést, arányosságot, eszmei tökélyt, -görög egyszerűséget keres az irodalomban, szelíd, megértő bírálatot a kritikai 'életben. S mindezt az 1830-as években, amikor már kibontakozott Vörösmarty romantikus költészete, amikor Bajza elvekben és gyakorlatban bizonyítja a szigorú, kérlelhetetlen bírálatok szükségét.

Berzsenyi emberi és alkotói nagyságáról vall, hogy teljes súlyával érzi magányát, jól tudja, hogy egyedül maradt ideáljaival, -hogy a körülötte alakuló világ más eszmék jegyében akar nagyot teremteni. Erről -szólnak költészete utolsó korszakának n-agy versei, melyekben mintegy végső ars poétikát fogalmaz -meg. Emlékezünk még a korábbi versre: ott a Lethe hullámaiból „lelkes élettel” ragadta „édenébe” múzsája - most, ez a felemelkedés, minden világi gondnak tökéletes, végső feledése, megszabadulás „minden földi tehertől” - .ez az újjászületés már csak a háláihoz hasonlatos:

Mint majd ha lelkünk Lethe vízébe néz, Minden jöldi tekert róla lehullva lát,

S újjászületve, nyílt karokkal

Ely sión rokon árnyihoz leng:

így, aki Kas tál vedreiből merít,

Éj, tündéri világ baja ragadja el;

Magát felejtvén élve meghal S egy melegebb nap alatt lel éltet.

„Égi virágait” hinti ez a költészet, mely meghal a „durva”, az „éginhideg kezekben”. 1825-ben írta e megrendítő sorokat A poéta' c. versében, de még inam ez a végső szó. Még érzi költészetének hazafias tüzet ébresztő hatalmát: „S ha szépnek érzed férfias én-ekim, Benned vagytnak azok, benned a honni szív” - mondja a Mailáth Jánoshoz címzett ódában, hogy aztán utolsó versében (A poézjs hajdan és most) végső ítéletet mondjon harmóniát, szépet, iszeretetet hirdető poétái ideáljairól: „A szent poézis néma hattyú, S hallgat örökre hideg vizekben.”

Hallgat-e valóban? - Most inkább azt láttuik, azt ünnepeljük, hogy az idők során más arccal születik újjá, hogy minden kor megkereste költészetében a maga problémáit és példáit, s hogy a ma emberének, a ma fiataljainak is van fölfedezni valója müveiben. - Megtaláljuk-e valóban ezt a nekünk szóló mondanivalót, megleljük-e műveiben a mindig nagyra, mindig új célokra készülődő emberi akarat példáját? - most már rajtunk is áll.

224