Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - Pesti János: Dedikáció (vers)

a nővéreknek, akik undor nélkül

végeznek minden munkáit, akiket annyian .szekálnák és szeretnek,

közülük sióik a legtöbb borravalót is megérdemelné,

akiknek ezúton mondok köszönetét.

egy kishalonának, aki ötvenhatban

együtt üvöltötte a tömeggel:

,,XY mondjon le!” elfáradva, fülemhez hajolt, rekedten kérdezte: mondja, ki az az XYP!

egy macskának, amely fék fölvenni a falatot, amit neki dobtam, később - bár visszalhúzódva - megette az utolsót is, végül a kezemből fogadott el étéit, miikor mám volt, ihozzálmdörgölődzött, aki jobbam megismert, bízott hemnem, többre becsült, mint egyik-másik barátain.

a rég haíliott nagyváradi közönségnek, mert ünnepelte a visszatérő Adyt, aki

bár részegen, bár hallhatatlanul - mégis halhatatlanul! - motyogott valamit a padok fölé.

néhány „politikus” ismerősömnek,

akiknek nálam több önkritikájuk lehetne: előbb vennék kalapjukat, mint én a tollat leteszem.

gy tehetséges, fiatal művésznek, aki látja, az öregek „hülyék”, nem értik, a mai generáció mit csinál,

eszük sincs, hogy fölfogják; de ne feledje:

törvényszerű, hogy a fiatalok okosak,

okosak voltak az öregek is, van, amiben ma is johbam eligazodnak, amiben utolérhetetlenek,