Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - Pesti János: Dedikáció (vers)

s abban is: - szemben a tehetséges fiatalokkal tudják,

ennek így kell lennie, ezért fáradtaik, alkottak, neveltek- nem min den tóit eredménnyel s igazuk van, ha ezt gondolják: a ma titánjai is ,jhüilyiék” lesznek ti jövő ellőtt,

e fiatal, tehetséges művész pedig máris „hülye” az én szememben, ' ha ezt nem látja, nem érti,

pedig roppant egyszerű,

mert: ez maga az élet!

Leninnek,

a 166 centis óriásinak, akiit ellenfelei- mert bokájáig sem értek - gyűlölettel gyűlöltek, akire tizenhét áprilisa elején (pártja vezetőiből is csak) ketten szavaztak, aki „hazaáruló” völt,

mert német segítséggel szökött haza,

„gyáva” volt,

mert végül nem állt bíróság elé, bátor volt,

mert saját életét nem féltette, fegyelmezett volt: emigrációba vonult, ha kellett,

évenként ezer oldalit írt,

abban sok a másodlagos, viszonylag fiatalon halt meg, de ma is él,

épít, lázit, formálja a világot, ha én, ha te, ha mii

mdm leszünk1 is a mai posztunkon, ha mindnyájan egyesültünk is az anyafölddöl.

az emberiségnek, amely elődei sorsából sosem tanult, annyit hazardírozott legkedvesebb játékszerével - a Földdel

félek, a jövőben is ezt teszi, így a mindenségiét semmisíti meg, s abban - legkisebb veszteség! •— én is ott leszek.