Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - Pesti János: Dedikáció (vers)

egy jó '&zó után csizmával Lehet rajtuk taposni, tessek-lássék kelletlenül

minden rendszert kiszolgáltak, minden rendszer napszámosai voltak és maradtak, közben

egyre több

csodát művelnek, akiknek erényeiben-hibáiban

magam is osztozom.

tanítványaimnak,

akik azt Éhiszik, ellenfelek vagyunk, -néhány - otrombán - megbántott, egyet - saját érdiekében csúnyán megszégyenítettem, akiknek hivatalból mesterük vagyok, de csak akkor ismerj enek d, akikor becsülj-enek, ha általaim szárnyalnák túli, s akik nélkül

pillanatig sem tudnák létezni.

zgy orosz politikai tisztnek, alfei tizenhat éves

civil lógósként dllkiaipott,

annyi gonddal motozott és motoztatott, de - emberségből —-nem találta meg a zsebemben lévő gránátot.

régi diákjaimnak,

akik előtt - Illyés „Három öreg”-jét olvasva elcsuklott a hangom, akik döbbent komoly majd egyre értőbb, őszinte lelkesen a költőt megtapsolták.

az orvosoknak, akiknél jobban

senkit nem gyűlöltem, akiknek -egyre többet köszönhetek, mind jobban csodálok, akiknek magam is adnék, ha lenine, miből, akiki - ramédleim meghosszabbítják az életem.