Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Benkő Attila: Négy korszak (vers) - Pödör György: Éjjel (vers)
BENKÖ ATTILA Négy korszak Porontyaid vassal szántanak, gyermek-szemük perzsel éhesen, országokra tépnek, oszlanak pincéjükben bomló mag terem. Dombod, öled nedves puhaság, ami láng volt, egyre kérgesebb, egyként táplálsz ordast, barikát, mindig nyitva gazdag tenyered. Földanya, te mindig gömbölyű: rákot ringatsz magzatod helyén, sunyi csillag-világ vesz körül szénfekete álmod kezdetén. PÖDÖR GYÖRGY Éjjel .. . emlékszel.. . azon az éjszakán is harminckilenchat volt a láza. . . HIDEGEK AZ ÉJSZAKÁK... s ki tudja közel-e a hajnal emlékszel a MENfÜNKRE vagy NEMENJÜNKRE .. . mentünk . . . hazai zene szállt a tenger fele. Szemünkbe nőtt egy furcsa érzés szorongatott síkos hala. Sör, német tojáslikőr, zene és tenger négyféle keverékből szőtt mámorunk már azóta messze jár . .. s az éjjeli tenger fekete hullámait a vatta-éj mappaként itatta fel.. . Ott mentél egyedül, haragosan szandál a kezedben . . . Csonttalan kontúrjaink elvesztek a csiiiagtalan tenger ösvényein s mezítláb egybeolvadtunk a tengerrel, nyomunk nem maradt. Vállainkon kimondatlan szavak horgonyával (névmások meg a kötőszók nem is voltak fontosak) Csak az a tenyérnyi meleg érzés tudod, ott bal oldalon ... ... azt hiszem, az volt a lényeg. Ahogy az eredet szikrája a tengerből származik, amikor egy véletlen sejt az ősélet-szerelmében társat keresve elosztód,ott, úgy mi is osztódva, civódva a MEGLÉPÉS szokatlan érzésein fogtuk meg egymás kezét.. . 196 Beszívod a fakat, füveket, embert ölelsz, hulló kavicsot, mélyedben felérek, gyökerek, emlődön a holdat szoptatod.
