Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZEMLE - Dénes Zsófia: Köszönet Sütő Andrásnak

tördelni mindent, amit lebet hazarohanni vele, föl a padlás sötét zugába, zabáim gyomorrontásig, fogvásásig, állkapocs-zsibbadásig.

Kedvemre bódoroghattam a kertben, amelytől eladdig nem volt tudomásom . . . Reggelenként úgy ébredtem, mint egy álruhás királyfi, akinek titkos küldetése van: megváltani a senyvedő nyelvet újabb vásári pofonok árán is; kimenekíteni a „csukát” a romlás boszorkányvarázslatából, nagy népünnepségen visszaadni „u” hangzójára a vesszőt és az elorzott ty belüt, amely szinte csúfolkodásképpen került a macska hátára. - Felesleg - mondja nagybátyám fölösleges helyett, szavai összevissza röpködnek, mint a vak madarak . ..

Hogy látásukat viszahozzam, lapot indítottam. Arany János modorában írott verseimet irkalapokra sokszorosítva a cínterem környékén ághegyre tűzve, bokor alá rejtve kezdtem terjeszteni. . . „Valaki röpcédula szórja” - mondta egy idő után a sánta segéd- jegyző ... A szomszédunkban lakott, velem fordíttatta le az ugyancsak féllábú hexametereket.- A versek nagyon szépek. - mondta. - Nincs bennük politika, nem veszélyesek. Arról tudósítanak, hogy valaki megbolondult.

7Azután - még .mündig Nagyanyádon innen - .segítségükre jött Baltóik és Kodály. Egy királylány közvetítette őket: Éva kisasszony a vasárnapi iskolában. Népdalokra tanította a fiatalságot, Bartók és Kodály gyermekdalaira.

Égy hétre rá, íbogy megjelent, írja Sütő, imár zengett .a falu, mint óriási hangszer. Vadonatúj hangon, összeölelkezve, valamennyi utcán végigkérkedve fújtuk, hogy a csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Én is tudok erről valamik. Anyai ágon némietajbú nagyapától, francia nyelvű nagyanyától jővén. És a pesti dudvás nyelvjáráson növekedvén. Én rajtam is Arany János és társai, Kriza Vadrózsái segítettek, Ihogy megkapaszkodjam.

Még Éva kisasszony is eljött gyermekkoromba, csak az épp nem volt királylány,, hanem királyfi, a magyar irodalomtörténet tanára Erdély sztéléről, amitől minden megváltozott.

Nocsak. A cisitáni hegyek alatt régen leesett a hó. Én is fújom, én is kérkedem a megtanult nótával.

Köszönöm Sütő Andrásnak.

186