Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Dénes Zsófia: Köszönet Sütő Andrásnak
DÉNES ZSÓFIA Köszönet Sütő Andrásnak Nem a könyvéről íróik. Arról már többen írtaik, olyan igaz mértékkel, értékét felismerőn, bogy erről nincsen szavam. De nem állhatdm meg, hogy Sütő Andrásról, akit mostanában a (könyvéből ismertem meg, ne mondjam el a magaráét. A köny v, sajnálatomra, tál nehezen érhető él, miért az árusításiból régen kifogyott. Én egy kolozsvári példányit kaptam kölcsön. Anyám könnyű álmot ígér. Borítólapján nézem az író fényképét. Megrajzolt vonásit fej, mögötte puszta mező, szikes-agyagos síkság, a Mszőséget szuggeráljn, Sütő szülőföldjét. A feje leköt. Szép fej, ha ő nem is szép fiú, de emlber és férfi. Eléggé hosszú, hátravetett haja ihatna, a halántékán őszes, pedig tudom, hogy csak negyvenhárom éves. Az orra karakteres, egyenes vonalú, hangsúlyozott ampával és úgy, miiintlha ízliölnié a levegőt. Füle jól mintázott, szeme erősen néz, nem teánk, de a távoliba, kissé összehúzza, úgy figyel válamit, amit neki nem íszabad szem elől tévesztenie. Nincsen barkója, ez a fej mindenestől a beat ellentéte, ruházata is a beat ellentéte, világos öltöny és cipzáras sötét ing, sötét gazdiákaíbát. Ügy, ahogy van: valaki. Mai. És megbízható. Én megbízom benne. Puszta kamarás falu az erdélyi Mezőségen, Kolozsvártól negyven, Manoisfvásárhelyüől (hatvan kilométernyire. Ami (közel esnék és mégis nagy távolságra, mert a falunak nincs se vasúti, se szellemi közlekedése várossal. Jobbágytelepülés volt, kiszikkadt lápok, tavak és nádasok földjén. A birtokló urakat Mátyás kora óta jegyezték, de ma már csupán a Kemény bárók neve él valamennyire a falu mendemondáiban. Közülük is (inkább csak Kemény Zsiigmiondé, az íróé, mert azzal mintha csipetnyi eszményi emberség költözött volna az ő nehéz világukba. Annáik azonban (magának igarasos gondjai voltak, mégis néhanapján azt regéli róka Kamarás, hogy aranyat szórt a cselédei közié. A csipetnyi emberség emlékét így örökíti meg fantáziájában a nép. így hálálja meg. Sütő András apja kisparaszt, házuk egykori ijóbbágyporta. A vályogház mellett deszkából nyári konyha, az egykori egyszem .tehénnek istálló, tyúkketrec, parányi jmh- aikoi. Ennyi a háztáji. Apja kétkezi munkás élete pedig különböző (bátor vállalkozások felsorakozó kudarca. Mégis megesett tévedésiből, hogy háláknak vették, miért a pajtában valami imaigaszarlkeisiztette cséplőgép rozsdásodott. Ezárt kitörték a népes osaládot a pajtába. De azután rájött a falu vezetősége, hogy tévedett és visszaengedte Sütőléket a házukba. Megesik az ilyesmi, egyeseik túllbuzgalimán múlik. Sütő András lelsiklik fölötte, mintha kgyiimtene. Csak éppen azt jegyezte fel, hogy anyja feje körié az abroncs akkor szorult rá. Az abroncs, amely néhanapján 'azóta is meggyötri. 183
