Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi új gyermekversei

minden élőiben oflt van az emíbar számára is kedves vagy tanulságos, okító didaxis nélkül.

Vershelyzetei közül 'jellemző a megs zólí tó-felelgotő álak. Ennek prototípusait a népköltés őrzi. Gazdag Erzsi megvesztegető bájjal fcövdtii -a nagy mintát, nőm utánozza, hanem éli a hangot és helyzetet:

Hej gúnárom, gúnárom, mit adsz nekem a nyáron?- Pehelytollat dutinába, két lábamat futásra.

A népköltés végső egyszerűsége ez, a nyelv telítettségével, zenei fri&seségéveí. bemmn kelkmkedés, édeskésség.

Mindig jelen van a valóság bánata is, felhőjábékszerűen, a legfőbb azonban a bánaton uralkodó létezés-öröm. Gyakori a rikkantó ihetykeSég, a pirospozsgás életkedv- kitörés, de sehol isemlmli csiináltság, művi derűsködés. Úgy tárulkozik ki a létező világ, hogy a szeretettel, cselekvéssel elérhető boldogságot szuggerálja.

Ért a strófák zenei hangolásához, az egész vers-zene ritmikus hangosoportokkal- feltíáltásoikikal (a folklórból ismert héjákkal) való alapozáshoz anélkül, hogy a csiu- gilingi olcsó megoldását választaná. Ritkán Ól az ilyen látszólag osak-zenei építő - anyaggal, de akikor úgy megzerageti a verseket, hogy a gyermekben mágikus mondó- kaként rezooál. Példa rá a nyúlfarknyi dráma-szövegben a sorokat írnegosztó-összekötő ,,csinnadári-dom!” hanghatása (Az ügyes nyulacska).

Rím-gyakorlatában fontos szerepű a ragtím, a nyelvtani egyneműség, a 'népköltés ősi eljárása a párhuzam-kiemelésre: pl. a Nyári zápor a téten 13 tűméből o&ák 3 nem ilyen. Jellemző a nagy felületű, sofcszótagú rím, amely a tisztatűmnél is erősebb zenei hatású:

Ott ha szél fű altatóra, olyan, mint a dajkanóta,

(A fülemüle bánata)

Életképeiben, állatvarseiiiben, holdas tájaiban, természetikéiában a hangulat ragad el, erre reagál a gyermek, s a felnőtt is, ha elég felnőtt ahhoz, hogy versízlóse érzékeny még erre a hullámhosszra. Nem linfantílizmiussál, hanem bátor tisztasággal lehet megközelíteni ezt a gyermekpoiézist. Nincs misztikája, de vannak sejtelmes holdudvarai, s minden konflilkusból az erkölcsi világrend felé törnek utat a Hívogató versükéi. A küzdés boldogságélmónyét nyújtják, nem vezetnek hands gyermekparadicsomba.

Legújabb kötete, az Egédakta kis tarisznya (1970) újszerű válogatás, Gazdag Erzsinek első ilyen vegyes műfajú könyve, meséik és versek együtt. A mesék gyakran smaikáma lejtásűek, de .sóikkal mélyebb a kötetnyi írás egysége, mint a tittoifcius-űéptíi próza sejtetné: megint csak a népköltészeti látás töri át a műfaj-határokat, s teremt vonzó harmóniát a -kétféle olvasmány között.

Szemléletében, nyelvi anyagában a népköltésből támadt, belőle tápállkozik a kötet minden darabja, s a népköltés módján határozható meg belőle ia való világ. Lényeinek, dolgainak andersenii sóvárgása, életszeretete, böldogságvágya tölti be ezt a sajátos univerzumot, ezt a igyermekszábású világot. Így lesz a nap aranypáva a hajnali ég udvarában:

Ékes lábát váltogatja, estig magát mutogatja.

(Aranypáva)

180