Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi új gyermekversei
szemle C S. NAGY ISTVÁN Gazdag Erzsi új gyermekversei A „Palika flótája”, ia „Mesebolt” és a „Száll a isártkány” slilkerei után a Minerva- kiadású „Hívogató” (1967) még külső megjelenésében is fokozást jelent Reich Károly meleg színeikkel ékes, továibbképzeltető rajzai vall. Gazdag Ercsi gy enme kpoéziisánek alapmiotívuimai változatlanok ia Hívogatóbao is. A központi élmény a szeretetvágy volt és maradt, szeretettet, adni-kapni, valakinek- vialaminek, valakkől-valamitői: az élctigenlés boldogító sugárzása az egész kötet. Kiemelkedő versiek ebben az alapiérzelamiben: Hej, gúnárom, Különös vásár, Megérett a kukorica, Gyermdkoirfcusz bohóca. Ehhez járul az együttérzés nem-érzelmoskedő változata (Gtnike az esőiben). A védettség-igény rokon .az előbbi kettővel, nincs is éles határvonal, inkább egymást erősítik föl a pozitív érzelmek ölelkező hullámai (Az ügyes nyulacska, A fülemüle bánata, Favágók 'dala, Nyári zápor a réten). Valóság és állom (határán sütkéreznek, áznak-fáznak a versvtilág lényei: gyermekek, hangyáik, madarak és megelevenedett hópélyibdk. A mitológiai látás a népmeséké és az óvodásoké: könnyű az átjárás egyik szféráiból a 'másikba, a kettős tudatban mindkettő megfér teljes térfogatában, a gyetmdt és a mese kettős tudata nem egymást kizáró elemeikből] építkezik: sajátos fénytörésben így telljias a világkép, is 'végső 'soron a való világ kerül Ikli győztesen még a képtelenségek burkából ás. Gazdag Erzsi költői látásmódjának igaza mellett szól, hogy a varázslat lélektanilag mindig .sikerül éppen azért, mert esztétikailag uralkodik felidézett helyzetűin, irreális képzeletein, gyermeki álknú asszociációin. Mindig van valami látomás, nosztalgia Gazdag Erzsi gyermekversei mélyén. Ezen a határponton sokszor két síkon vibrál a versjelentés, s a gyermek talán csak az elsődleges jelentésig jut el, bizonyos jelképi többlet marad a felnőtt „gyermekeknek”. A gyermekversben való költői önkifejezés egyik formája is ez: nincs önosonkító beszűkülés, leereszkedés, Lszárnyszegés, beáradhat a költő saját-világa a látszólag osak-gyer- mdkvensbe is. Sőt, egyedül ez hitelesíti a mondandót líraikig és emberileg. Az állatvilág egyszerű figuráit vonultatja el az olvasó gyermek előtt, semmi egzotikum, inkább a gyermekélmlényekre való ráismerés a fontos: feszítő gunár, a tojó jcrce, a kikéri kiskakas, a rókaűzött nyulacska, az ázott cinke, a vihar-áldozat fülemüle, a kórófaló csacsi, a gomba alá bújt rovarviiág - mindez természetesen nem közhelyes kimondással, hanem költői ráérzessél. A természeti világ a helyén marad, nőm sok az állatm-esei élem, valóságos a gúnár, a szamár, a cinke, a hangya. Mégis 179
