Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Vasarely-kiállítás a győri Műcsarnokban
Z. SZABÓ LÁSZLÓ Vasarely-kiállítás a győri Műcsarnokban „Egyetlen értékes művészi alkotás sem képzelhető ma már el a szüntelenül fejlődő világról alkotott szemlélet nélkül. . V. Vasarely A ikliállítás, amelyik egy különös pillanat kényszerítő ereje következtében jött létre, összekapcsolódott azzal a magyar színháztörténeti eseménnyel, lataelyik a városi rangra emelésének 700. évfordulóját ünneplő Győrben zajlott le 1971. februárjának végén. A Kisfaludy Színház Radrne premierje, a Berenice Egri István rendezésében Victor Vasarely díszletével terült bemutatásra. Vaaarély, aki Egri és -a Győri Kisfaludy Színház felkérésére készített terveket a francia klasszicista szerző Magyarországon eddig még be nem mutatott darabjához, maga 'is úgy gondolta: a bemutatóval megnyílt kiállítása jó szolgálatot telhet a színháznak és a iképzőművésizetnek egyaránt. Valójában pedig a színpadon valóra váltott nagyméretű Vásáréiy-mű adott igazi értélimet a győri Műcsarnokban kiállított anyagnak is. A Viaisaqaly életműhői a (művész fejlődésiét reprezentáló anyag került Győrött bemutatásra. Láthatók voltak az első periódus kinetikus művészetét fokról fokra jelző alkotásók, a „kristály-korszak” egy-lkét szép daralbjia, a „fdketedehér-fcorszak” látványos kombinatorikai törekvései, valamint a „Sinikarszák” iegraprezentánsalbbnak számító, sajátosan vasarelys megoldásai. így a látogató — Győr eddig legsikeresebb kiállításán - végigkísérlhette a megtett út egy-egy állomásán a mester művészetét. Ez a kamaratárlat - az emlékezetben mindig .a színház valóságos torét betöltő monumentális színpadképét felvillantva - valójában a Vasarely-titotkoak a megfejtéséhez vitt közel. Ezen a kiállításom is bizonyítást nyert Vasarely képben-látványban és írásban megfogalmazott programja: ,,. . .minden hiteles műalkotásnak újat és korábban ismeretlent kell adnia. . .”, és Körner Évának a nemrég megjelent tanulmányában (Szentendre és a kelet-európai avantgarde. Valóság, 1971. 2.) megfogalmazott felismerése, miszerint Vasarely művészetét „az absztrakt konstruktív formarendből és a magyar folklór színskálájából szőtt, tudományosan kidolgozott, maximális biztonsággal” építette fel. Ez az első pillanatban csak látványt, mesterségbeli biztonságot sugalló művészet, a „látható akusztika”, a „plasztikai egység” 'tétből! és mozgáslhatásai, megszámlálhatatlanul permutálható formái, a kristályok - négyszögek és körök - szellemes és szigorúan zárt, szép világa valójában egy szisztematikus, rendszeres művészetet teremtett. Mert csak első jellemzője Vasarely művészetének a látvány. Ez az a pont, ami összekapcsolja őt a műélvezővel. A térbeli, dinamikus látvány szakítva a lírai és elbeszélő művészet eddigi formáival a nézőt úgy láncolja az alkotáshoz, hogy - a töhbi korszerű művészet formakincséhez hasonlóan - látvány-llátamás asszociációs kényszer 177
