Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonczi Miklós: Orosz János, a felderítő festő
Leninre hasonlít.) Vagy az egykori kommunát, az inter nacionalista érzékeny megsegítése? 'Esetleg már korábban (használt 'jelképek felihasználása? Győrök sóik rajzot készített ,1890-ben kiadott regényéhez. (Lázadó hajósnép viszontagságai a (Csöndes Hengeren való történet. Az ifjúság számára írta és rajzolta Győrök Leó Gy.) Adriai, dalméciai tájiakat és embereket ábrázoló rajzokkal illusztrálta iSzinnyei Ottmár fentebb említett könyviét. Iniciálékat rajzolt HankónSzterényi: Természettudományi olvasmányok című könyvéhez. Rajzai alaposak, jó felkészültsé- get mutatnak, a kordársak ilhisztxációf elfogásához igazodnak. Győrök Leó viszonylag fiatalon, 52 éves korában halt meg 1899. december 15-én. A Kerepesi temető 28. parcellájában, a főváros által adományozott díszsírhelyre temették. Halála óta kevés szó esett festészetéről. A vők foglalkozó kutatók elsősorban élete változatos eseményeit, főként a Párizsi Kommünban Végzett munkáját vizsgálták. Képei szétszóródtak. Nagyobb együttesüket Győrök Leó unokája őrzi. A magántulajdonban levőkön kívül figyelmet érdemelnek a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra (Ferenc Múzeum, a Kisceilili Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum birtokában levő darabok. A Magyar Nemzeti Galéria iMiagyar festők Itáliában című kiállításán (1967) San Lorenzo vára című olajfestmény szerepelt Győrök munkái közül. Az elmúlt évek képzőművészeti árverésein fel-felbukklantak képei s ijó áron találtak vevőre. (Legutóbb, 1970 decemberében Folyópart tutajokkal című olajfestménye.) Győrök Leó festői életművének összegyűjtése és bemutatása már régen esedékes. Alapos tanulmányozásuk, összevetésük a századvégi művészettel lehetővé tenné a magyar művészetben (betöltött helyének pontos meghatározását. LOSONCI MIKLÓS Orosz János, a felderítő festő Messziről és mélyről érkezett. Így vall erről önéletrajzában: ,,1952. június 16-án születtem Újpesten. Kisgyermek koromban sokat rajzoltam és vízfastékkel festettem, még nem is gondoltam arra, hogy ez egy életre szóló kapcsolatom lesz. Szüleim vidéken születtek, és őseim között malommunikások, ifáfaragópásztorok és földművesek voltak. Tőlük örököltem a művesség, az anyag szeretetét, vagy éppen a kifejezőkészség örömét (és ‘gyötrelmét. Én is sok időt töltöttem a várostól távoli tanyákban. A parasztbölcsek tanítottak meg a természet titkaira, szépségeire, egyszerűségére, a föld szerebetére, annak egész életével. Peisben ipart tanultam, ez is az anyagok formálásával volt kapcsolatos - esztergályos voltaim. 170
