Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csaba Imre: Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben. Emlékezés Györök Leó Györgyre

szakiban helyezték át oda? Ment ettől a naptól az okmányokon már a Montmartre parancsnokaként szerepelt. Oda kért a hadügytől - sürgőséül - a galotte-i malomihoz távíróállomást és távolbalátót a tüzérségi választmány ipanamosmflfcától és - még sürgősebben - 200 darab 24-es lövedéket (30).

... És most szakítsuk meg néhány sorral az okirat és hadijdlentések .közlésének sorát.

A Vendóme oszlop ledöntését már április inén elhatározta a kommiün. Courbet, a világhírű festőművész szorgalmazta az oszlop ledöntését, miért az a napóleoni mili- tarizmusnak, a zsarnokságnak szimbóluma volt. I. Napoleon (állította önmaga dicsőítésére.

Sóik körülmény utal arra, hogy Győrök kapta ezt a megtisztelő megbízást. Az is, hoigy az emlékoszlop ledönitásiét Courbet szorgalmazta, akinek a bomimün vezetői előtt (nagy tekintélye vök, Couirlbet, pedig jól ismerte Győrök Leó Györgyöt, (hiszen tanítványa volt, és tudta, hogy Győrök mérnök is, katona is, tehát a legalkalmasabb az ilyen feladat végrehajtására. Valószínűsíti, hogy Győrök hajtotta végre a feladatot, hogy a terület katonai parancsnoka Dombrowsky tábornok volt, Győrök közvetlen parancsnoka. Ezekre a körülményekre (alapozták megállapításaikat, akik úgy vélték, hogy Győrök nevéhez fűződik a Vandámé oszlop ledöntése (31), Hiteles források szerint viszont Ismael Madie, polgári mérnök irányításával kezdtek május eleijén az emlékmű lebontásához. Igaz, a kommiün netm bízott benne, hoigy végre -is hajtja azt: Antonie Demay, a kombiim tagja - a május 3-i ülésen - kijelentette: „Ha önök a mérnökökben bíznak, akkor soha sem döntik le. .(32). Elképzelhető lenne, hogy ezután kapta Győrök a megbízást, ha nem tudnánk, hogy azon a napon - május 16-án, amikor a Vendóme oszlopot ledöntöttek - Győrök egészen mással volt elfoglalva.

Tizenhatodikén - (mint a momtmartre-i dombok parancsnoka - engedélyt kért a hadi delegációtól tüzelésre. Nem ,is akármilyen hangon. A Bécon kastély és Genevilliers ellen akart támadni, azonnal, 2zpas .és 12-.es ütegekkel. „Minden elő van készítve - írta -, és máris sokat késlekedtünk a miniszter hibájából. De a miniszter nem is gondol rá, hogy ezt a hibát helyre kellene hozni!” Az engedélyt Henry vezérkari főnöktől aznap meg is kapta (33).

Nem a Párizsi Koimimün harcainak története ez; egy itüzórparancsínok néhány napját kíséreltük meg nyomon követni okmányok és hadijelentések alapján. De része, fontos része és tükre is az egésznek. A hősi helytállásnak, de a gondoknak; az emberes lövödékhiányinak, a szervezési hibáknak is. Nem ez a néhány nap; egyetlen jelentés is .jellemez. Május 20-án írta Győrök: felállított három tengerészeti löveget is, de a fogatosok megtagadták a munkát. Ha lovakat kaphatna, folytatná a felkészülést, a támadást, a harcot. És tükör: ugyanaznap egy olvashatatlan aláíráséi valaki feljelentést tett ellene a haditanácsnál: gyanús! Lehet, hogy áruló (34). Az ellenforradalom bomlasztó módszere ez. Árulónak bélyegezni a legjobb tiszteket, hogy félreállítsák őket. Az is lehet, hogy Györök tudomást sefai szerzett a vádaskodásról. Mert nyolma sincs annak, hogy védekezni kellett volna a vád ellen, vagy hogy harci kedvét, lendületét bármi is csökkentette volna.

Másnap, május 21-én, vasárnap a versailles-iek bevonultak Párizsba - a védelem nélkül hagyott Saint-Cloud kapun.

„A vers allies-iák körülbelül délután négy óra tájban nyomultak be Párizsba.. . Miután Saint-Cloud kapunál lévő bástyákat nem őrizték a forradalmárok, egy Ducatel nevű egyén fehér zsebkendő lobogtatásával jelt adott a versailles-iaknak (35).

A .nyitoitt kapun valósággal ömlöttek a versailles-i csapatok és gyorsan nyomultak előre. A forradalmárok harcolva vonultak vissza. A visszavonulás napjaiban Györök Leó György csapataival - akkor i s D ombrowsky tábornok mlellett — a Montmartre-on