Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csaba Imre: Egy magyar tüzérparancsnok a Párizsi Kommünben. Emlékezés Györök Leó Györgyre
harcait. ,,Győrök személyesen irányította az utolsó erőd, védelmét; négy napig harcolt még a lángokban álló Párizs északi peremén, védelmezve a kommün zászlóalját” (36). Hat napon át, utcáról! utcáim, házról házra folyt ia Iharc. Ekkora túlerőnek ímár nem lehetett ellenállni!. De melyik nap, melyik órában, hol harcolt akkor Győrök. Leó György? Csak találgatni lehet. Közvetlen parancsnoka, Dombrowáky tábornok temetésén 24-én, szerdán, a Pére-Laohaise-iban biztosan felien volt. Aztán Vermorel gyász- beszédén lelkesülve harcolt továhb. Pedig aikkor már csak néhány utca, tiér volt a kommunátok kezén. Azltán fogytáik az utcák, a házak is. A város egész területén — e né lány utca kivételéivel - megkezdődött a vérengzés: a komimünárok kivégzése. Talán egy jtoa, tálán egy ház, vagy már az sem volt szabad, amikor elfogták. A végső küzdelmek során, május 27-én vagy 28-án esett fogságba és állt a kivégző osztag elé a Pére-Lachaise-lban, ahová náhány nappal azelőtt lengyel származású parancsnokát térne,tték (37). „A fejének és a szívének szánt lövedékek azonban csak a lábán ejtettek sebet. Az éj leple alatt igyekezett biztonságosabb helyre menekülni. ..” (38). A „biztonságosabb bely”-ndk honfitársa, Grisza Ágost, a 48-as emigráns magyar szabadságharcos lakása látszott. Csakhogy Gtiszát is gyanúsították a felkdléslbem való részvétellel. El is fogták, de akkor imár azért is, mert Gyönöfcndk menedéket adott (39). Griszánál találták, egyszerre tartóztatták le őket és mindkettőjüket Versaillas-be szállították (40). A lexikonok szerint újra halálra ítélték - és újra megmenekült, de ez nem bizonyítható. Valószínűbb, hegy második elfogatása után ítélték örökös rabságra, vagy ahogy másutt írják: gyarmati kényszermunkára. A foglyokat - köztük Győrök Leó Györgyöt a Párizs melletti Satoy táborba vitték. Innen indultak Brestbe, 1871. június 6-án. Május 28-től összesen 12 000 fogoly érkezett a bnesti táborba. Pontonokon vitték őket a kikötőbe. Ezek a pontonok az állami tengerészet régi, börtönné alakított hajói voltak. Igazi fegyenctelepek. Az Aube (Hajnal) nevű hajóra, amelyre Györöfcöt is hurcolták, 975 deportáltat zsúfoltak (41). A hajón embertelen állapotok uralkodtak. Szalma sem volt, amire fekhettek volna, romlott táplálékot kaptak - ha kaptak egyáltalán. A hajóra zsúfolt foglyok fele, más források szerint kétharmada meghalt négy hónapom belül (42). Győrök Leó György is megbetegedett, kórházba szállítását kérte, de hiába (43). Igaz lehet, hogy rajzfcészsiége némi előnyhöz juttatta a hajón. Valószínűleg az is, hogy az Aube parancsnokát élethűen lerajzolta. A hajó foglyainak életkörülményeiről nyújt - a szó szoros értelmiében — képet a Pihenő gályarab című képével. Az a romantikus elképzelés azonban, hogy „egy éjszakán a viharos tengerbe vetette magát a fedélzetről és egy távoli halászbárka felé úszott” (44), már nemcsak valószínűtlen, de bizonyíthatóan téves. Egyébként is élképzelhetetlcn, hogy a sebesült, a hajón is megbetegedett éntber úszva meneküljön. Az meg éppenséggel érthetetlen lenne, hogyan vitte magával a hajón készített rajzait. Egyáltalán nem romantikus, de bizonyítható viszont, hogy az osztrák-magyar monarchia párizsi követségétől kért levélben segítséget. Metternich herceg, a párizsi követ 1871. július 20-án továbbította a kóróst Gróf Andrássy Gyula külügyminiszternek, aki viszont a belügyminisztériumtól kért véleményt. Az intézkedésiek útját ugyan nem lehet követni, de tény, hogy Győrök Leó György a felmentést megkapta. Jó két hét múlva, 1871. augusztus 9-én miár közölte a külügyminisztériummal Metternich herceg, hogy Györököt kérésére Párizsba, a Porte-Maillot-ra szállították, egy másik levél pedig - gróf Hayos aláírással - 1971. augusztus 30-án a felmentésről értesítette a minisztériumot (45). A Párizsi Kommün esztendejének végén már ideihaza volt. Mindössze huszonnégy éves volt akkor. 152
