Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Galambosi László: Gyász (vers)

Boldogtalan apám. Gergely mester késői utóda a halottbúcsúztatásban, nem ölelhetlek többé. Fekszel a pécsi temetőben, gyertya-szarvak, váza-koponyák, koszorú-szemmel-hunyorgó virágdomb alatt. Roskadnak körülötted koporsót-cipelő hátak, mindenszentek-mécsét vigyázó térdek.

Leszáll majd melléd anyám is, a hófehér hajú sirató, a bizonytalan-szívdobogású, hogy elmondja üzenetünket.

A sárga-orrú lámpa némán függ fölöttem. A város végén halottak számolja a temető.

Á fenyőfa alatt szomorkodó vaskerítés rozsdásan öleli Krisztus mohába-merevedett lábát.

OROSZ JÁNOS: NAP, HOMOK, TENGER

128