Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Vasvári István: Asztronauta (vers) - Vasvári István: Tüzet és nyugalmat (vers)
VASVÁRI ISTVÁN Asztronauta Napfény virágzik a hideg holdon - magány szivemen; körötte végtelen otthontalan-otthon. Mit vallanak a néma holdkövek - anyag, halott hidegség; belépjük őket egy-nyári legyek - hallgat a végtelenség. Két ember és egy kutya megy az éj viaduktjában - megy? Nyugszik egymás mellett a. három, mint ős-sírokban a jóság, hűség és hevesség, mint vonításnyi rövid élet pora. Hogy mit fáztak, féltek, hogy vágyták az emberi tűz melegét! Három beroskadt borda s mögötte milyen szív vert, míg nézték a felvérző holdat, mert éltek a jégkorszak utáni első eszmélő tavaszban ... Talán úgy fázott valahogy, ahogy mi: két ember és egy kutya az éj virrasztó viaduktjában . . . Megfogom a kezed, mert vicsorgó napok árnyékai kúsztak a két heverőre. Ö, Klára, mindig csak mondani 125 Tüzet és nyugalmat- Feleségem emláktére -
