Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Konc József: Mártírsirató (vers)
KONC JÓZSEF Mártírsirató Vékony merev betongerendák vízszintesen Mire leperegne a sárga homok is ki fakul Fák állnak de ez csak történik velük A tér minden árnyéka üveglapokba fogy Hörög a csapok szája tartályainkba eső nem hull többé Szék a szobában az általános csend közepén Minden koppanás után megszületik újra a nagy hideg Végtelen párhuzamokig fegyelmezettek a mágneses erővonalak Az ujjak elkopnak a falakon mészlemezek szóródnak időtlen Áttetsző jéglapok iiszavirág-siserehada az ágyékig ér Gömbölyű csiszolt kavicsok mind kfílön-külön is mindenségtörténet Égy száj nyomát kell kitalálnom a sárba fagyott bögrén Belülről kondidó tartályokra figyelni belülről Üres könyveket lapoz valaki arcán viaszmosoly van Kiürülnek az éjszaka tárházai idomtalanság szerkezettelenség riad föl Válla fölött az ember átnyúl gerince csigolyáit csontrendszerét kitapogatja Ammóniákszagú lompos virágok - Szőrrongy tündérei a mesének a test aki még fázik Vdskullancsai az erdőnek szögek lecsippentett fejei Égő szemhéjak a fekete pálcaligelben BANKOVICS IBOLYA: VÍZPART
