Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Pósfai H. János: Köznapi tudósítás
hogy a vezetőn nagyon sok múlik. Hiúiba a szorgos nép, a szüntelen tenniakarás, ha hiányzik az irányító, aki vallahonmét — egy láthatatlan toronyiból, vagy elképzelt magaslatról szinte mindent belátva - „vezényel”.- Miért népszerű az elnökük? — kérdeztem hát.- Azért, mert nyílt, őszinte - hangzott a válasz.- Azért, mert szigorú . . .- Szigorú, de igazságos! És lelkiismeretes.- Azt hiszem azért, mert mer követelni - fogalmazott így az agyilk tehenész. Mine a másik:- Kérem, lábban látom az erejét, hogy nem parolázik sutyiban senkivel, de mindenkinek nyújtja a kezét, ha valáhol megjelenik.- És nem festi rózsaszínre az eget. De amit megígér, azt meg is kapják. Mert ő addig nem nyugszik, amíg úgy nem lesz, ahogyan ellképzdlte. Ebben lenne hát ennek a íagjhaszákadt, ötveneis, inkább derűs, mint komor arcú férfinak az erejie? Szabó József nem a szarvaik, inkább a tettek embere. De amit mond, abban mély igazságok rejlenek. A járási páct-vlb tagja, rendszeresen részt vesz olyan tárgyalásokon, ahonnét sóikkal, de sokkal messzebbre látni, mint a simiasági határ legmagasabb pontjáról. Egyik vesszőparipája, hogy legyen elég szakembere a közösnek. Van is! A másik, hogy specializálják a munkafolyamatokat.- Ipari Jellegű gazdálkodást akar megvalósítani, mert úgy látja, hogy ennék miniden lehetősége adott. Hatezer holdnál mindenesetre bűn llenne várni ezzel, mozgatni, serkenteni kell rá mindenkit. Azokat is, akik nem egészen értik, Imiről van iszó, mert valáhol mindenkinek érdeke, hogy úgy legyen. S az eredmény? Ebben ,a termelőszövetkezetiben másfél év óta havi fizetés van. Nemcsak az alkalmazottaknak, a tagoknak is. S ez a fizetés isemmivel sem marad dl az ipari üzemiek átlagbérétől. A múlt gazdasági évben az egy tagra jutó évi részesedés meghaladta a 27 ezer forintot. Két ezernél jóvál több tehát a közösből származó átlagjövedelem, amelyndk nyolcvan százalékát minden hónapiban kézhez kapják a szövetkezet tagjai. Simaságon csakúgy, mint a társközségekben. A hozzá tartozó inégy falura, amelyek üzemegység-rendszerben gazdálkodnak, ugyanúgy vonatkozik minden, mint a faluköz- pontra. Az öt község határát egyesítő gazdaság közös vagyona 1966-tói imáig megduplázódott. Az akkori 29 és félmillió helyett 1970 végén 70 millió 622 ezer forint értékű volt a közös vagyon. Ez 137 százalékos emelkedésnek fölei meg. Csupán még egy jellemző adatot említünk még itt, hogy ugyanakkor a beruházott vagyon íórtéke 13 s iszázaléikkál több. Az 19660s 15 millió 806 ezer iforinttial szemben 1970-ben 37 millió 174 ezer. A jó gazdálkodás hozzáértő szakembereiket feltételez. Mindez bizonyítható ebben a közösségben. Három mérnök, felsőfokú tedhnikumot végzett szakember, tizenhárom technikus, 21 gépszerelő, 51 egyéb szakmunkás, 16 gépkocsivezető, 42 traktoros és 33 növénytermesztő gépész dolgozik a tsz-ben- A szakmunkástanulók száma négy év alatt megduplázódott, jelenleg 42 fiatalember tanul szakmát, akik a tanultakat itt fogják majd kamatoztatni. A ispedalizálás nem az elnök ábrándja. A fenti adatok bizoinyífljiák ezt. A múlt évben — igen jelentős beruházás mellett, erről még szó lesz! - egymillió 350 ezer forintot költöttek erőgépvásátlásira. Munkagépekre több mint másfél milliót! A géppark felújítására, korszerűsítésére összesen három millió forintnál több jutott egy esztendőben. Emellett erőteljesen szorgalmazzák az alkatrészellátást, ennek az értéke is megközelíti a két és félmilliót. A gazdálkodás feltételeinek ilyen mérvű megalapozásából következhet csak, hogy négy év alatt a búza boldanikénti átlagtermése 6,2 mázsával, a tavaszi árpáé 7 mázsával, 103
