Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Pósfai H. János: Köznapi tudósítás

a kukoricáé 5,2 mázsával 'emelkedett. A fő bevételi forrást azonban nem a növénytermesztés adja, hanem az 'állattenyésztés. Ezen ibeliül is a sertés és a baromfi. Baromfiból,.csidoálböl keréken 40 ezerrel értékesítenek többet, mint négy évvel ezelőtt. S különösen nagy hangsúlyt kapott a sertéshizlalás. Az egy tehénre jutó tejtermelés is „megugrott”, a négy évvdl korábbi 2260 literről 3927 literre emelkedett.

Tényszerűen néhány adatot a beruházás okról:

A fentiek megalapozásához - a szomszédos chernelháza-daimonyai tez-szel közösen - hatezer férőhelyes sertéshizlaló kombinát létesült. Megtervezett költsége nem érte el a harminc milliót, elkészülte után azonban annál is többet fizettek érte. Ugyancsak a múlt évben kezdték el építeni a szakosított szairvasimatlhatelepet- Ennek tervezett költsége 17 és fél millió. A lóosii üzemegység szarvasmarha-istállóval egészült ki 2,2 millióért. Vízrendezésre 280, gyümöJcstalepíüásre 210 'ezer forintot fordítottak.

Ezek a beruházás nagyobb tételei. Mindamellett nem csappant a tagok keresete, sőt, a korábbi évihez viszonyítva néhány ezer forinttal emelkedett.

5CSELÉDEK FALUJA

Gallavits József egészséges arcú, negyvenes férfi. Apja egyike volt azoknak a cselédeknek, akik 1938-ban egy-két hold földhöz jutották. A cselédsors, a kisemimizettség, a nincstelenség azonban ezzel még nem ért Véget a csatádban. Gáliavits József jól tudta ezt, nem véletlenül idézgeti beszélgetés (közben. Azt kérdezi: vajon mi lelhetne ő, ha tizenhét éves korában nem változik meg körülötte úgy a világ, ha nem jön a felszabadni ás?

Mi lehetne? S máik lehetnének a többiek, az a sok más keze-lába, aki ebben a faluban élt. A lakosság túlnyomó többsége 'Szolgált, gazdálkodó itt alig akadt a második világháború előtt. Találgatásra nincs idő, értelme sincs sóik. A lényeg az, hogy ez a fekete hajú, magyaros férfi (biztosan nem lenne most itt, ahol van, a valamikori „Kocsmatmajoir” sairökházának emeletén, a Festdtios-kiaistélly egyik oldalszárnyában. Itt van most a községi tanács irodája, s Galavits József a falu tanácselnöke. Közigazgatásilag hozzá tartozik a csatlakozó négy falu, az elnöki poszt tehát messzire terjed.

Az ajtó kinyílik, széparcú kislány illatos kávét tesz elénk - 'megjelenik a nemzeti ital! De olyan természetesen helyezi ia „tárgyalóasztalra”, mintha csakugyan kitörölhetetlenül hozzátartozna életünkhöz a koffein itt Simaságon is.

Az elnök 'beszél. Vajon miiről beszélhet? Figyellek miden szavára, néha imiógiis azon kapom .magamat, hogy gondolatmenetét nem tudom követni. A falut járom, az emberek arcát figyelem, s mondatfoszlányokat rögzít az agyam, mint egy jól működő készülék. Hallom, hogy két és félmilliós betétje van a falunak. Hetvennyolc nyugdíjasa, akik számára a havi ^biztonságot” 500-tól 1000 forintig terjedő rendszeres nyugdíjösszeg jelenti. Ezt azonban a közösből kiegészítik; jutányos áron gabonát mérnek számukra is, háztáji földjüket bórmentesan megművelik, s huszonegy járulékosnak évi 40-5C ezer forint „nyugdíj-kiegészítést” ad a tanács. Csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy a nyugdíjasok közt alig találnék olyant, akiinek ne volna 15-20 ezer forintja a takarékban. Sorolja azt is, hogy 192 ház van, ennek nyolcvan százalékát az utóbbi években teljesen felújították. Hát még ha a berendezéseiket látnám! Simaságon fürdőszoba nélkül régóta nem épülnek lakások.

Egy-któt lakásba hidrofor nyomja a vizet. Jó dolog ez is, bár másfelől íbaijt is kever. Nemrég végigjárták a falut a párt- és tömegszervezetek képviselőd, a tanács emberei, hogy a lakosságot rábírják a törpevízmű megépítésére. Mi tagadás, hellyei104