Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Pósfai H. János: Köznapi tudósítás

A cselédeik iköaül 24-nek 5-6 holdat, tíz családnak pedig 2-3 holdat juttattak. Művelni, elmunkálnli sem tudta mindegyik, imént ligaereje -nőm volt. Kiadta ihat haszon­bérletbe a tehetősebbeknek, maga pedig továbbra ős a más cselédje (maradt. Az 1945-ös földosztás teremtette volna meg 'igazán a földhöz] utás lehetőségét. Akkorra azonban már csaik a 150 holdas M-edhle-bi-rtok és a fanagykereslkedő 280 holdja állt rendelke­zés ükre. Néhány évvel később, 1948-ban megjelent a rendelet, hogy a háborús szerzemé­nyeket felül kell vizsgálni. Simaságon 150 hold föld minősült háborús szerzeménynek. Ezt a tulajdonosoktól akikor elvették, kiosztani azonban már niem lehetett a nincs­telenek között. Szerencsére, akkorra már Kecskeméten megfogant a gondolat a mező­gazdaság szocializálására. S ez a százötven iholdnyi föld változott át az „ígéretek földjévé” Simaságon. Előbb bérlőosoport, majd szövetkezeti csoport alakúit, amely megkezdte a közös gazdálkodást- Egy évvel később, amikor hivatalosan is megalakult a termel őszövetkezeti csoport, már 350 hold földdel, egy tehénnel, egy sertéssel és egy birkával rendelkezett a közös. A sertést és a 'bárkát levágták, a földek művelését pedig kölcsön erővel voltak kénytelenek megszervezni. Év végén, mikorra osztásra került volna sor, a vetőmag, a ibúzaföldadó és az -előleg kimérése után elfogyott az osztani- való. A 10 hold cukorrépa értékét tervikölcsönfoe adták, ami miég maradt, azon ló­szerszámot, szekeret vásároltak. 5­BIZONYTALAN SZÉLIRÁNYOK UTÁN Nem idézném mindezt, ha mai beszélgetések idején is fel nem bukkanna minduntalan ez a keserves indulás. Az őszibe forduló, de még hetyke járású Giczi Feri bácsi észak­nyugatra emeli a kezét, úgy mutatja: ha akkor, ott nii-ncs a kitelepítés, nem tudja, mi történt volna. A kitelepített svábok -elkobzott vagyonából kaptak ők is. Néhány lóval, tehénnel alapozták meg az első közös gazdaságot. A tehetősebb éj gazdáik szidták is őket -miatta: most (majd egy újább -u-radálom terebélyesedik ránk! Ebbéli féí-elmük csakhamar éloszllott. Ahogy múltak az évek, úgy nőtt a közös iránt -a szimpátia és a -gyűlölet. Ebben a kétoldalú őrlődéslben, buktatókkal és meg­rázkódtatásokkal hol lassabban, hol gyorsaikban imént -előre a szekér. Ötvenháromban a Nagy Imre-politika földre teperte, ötveáhatban az ellenforradalom kiirtással fenye­gette a tsz-t és tagjait. Sokakat meg is tévesztett a bizonytalan szélirány, ki err-e, ki arra futott. A szövetkezetét azonban nem lehetett felszámolni. A mag megmaradt, az él-esiztő, a kovász. Az életrevalóságot pedig az -ezután tjövő évek döntötték el. Ötven­kilencben az egész falu tsz-tag lett. Négy évv-el ezelőtt pedig Lóos, NamesHádony, Sa-j- tosikál és Nagygeresd -szövetkezeti parasztsága egyesülve megvetették a hatezer holdas gazdaság állapjait. A tagok száma hét és félszázra émellkedett, s a környék egyik legígéretesébb nagyüzemi -termelését kezdték el a simasága’ domlbokon. 4­A NÉPSZERŰSÉG ÁRA Abban a faluban, ahol a tsz jól gazdálkodik, az embereik túlnyomórészt elégedettek, kicsit furcsán méznek a kíváncsi -természetű vendégre, iha -arról faggatózík: népszerű-e az -elnök. Micsoda kérdés! Hát imár hogyin-e volna népszerű? Az alnyagi javak ma még erőteljesen meghatározzák az élet örömeit, a rang, a tisztség, a tekintély ifügtgvénj-e nagymértékben az: mit produkál -a 'közös gazdaság az illető irányítása alatt? Aztán meg Olyasmi: ért-e az emberek -nyelvén? -Mint a jó karmester a zeneka-r ólén, mozgásba tudja-e hozni az émlhereket a közös célokért? Ma már senki nem kételkedik abban, 102

Next

/
Thumbnails
Contents