Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Pósfai H. János: Köznapi tudósítás
fényt Simaságon, akár a valamire való városokban. A betonjárda ezüstszalagja mái most végiig szalad az utcákon, s kétségtelen, viam egy olyan fajta törekvése a községi tanácsinak, hogy megkülönböztetett gondossággal ügyeljenek a falu főutcájáraVajon, bénydeg -a nyugatiaknak szól-e ez a figyelőm? Az ő kedvükért épülnek-e az emeletes házak, gyulladtak ki -a higanygőz-lámpák? Jobb, ha az eimber csak mosolyog egyet. Ezt teszik az értelmes -simiaságiaik is, akik tudják, hogy mindennek, ami itt létesül, verejtékes munka az ára, de mindaz, aimi itt alakul, az ő életük szépülését, jobbulását adja-hozza. Persze az sem ibaj éppenséggel, ha 'mindezt látják azok is, akiknek jut idejük arra, hogy Simaságon élvezzék a jó magyaros ételek ízét -először, amikor földünkre lépnek, s itt öblítsék le az út porát. Ebben a kis faluban a figyelmesség hallatlanul messzire terjed. Lám, még la-rrcíl iis gondoskodtak, hogy a különböző nációk asztalára megfelelő nemzeti zászló kerüljön .. . Honnan tanulják mindezt ezek az emlbarek? A 'történelmi idő annyira kevésnek tűnik, hisz negyedszázada csupa cseládnép lakott-élt itt. És - micsoda igyekezet munkálhatott az emberekben, hogy kigyüjtőttéik egészen -eilső Istvánig! - csak keserves szolgaságot termettek az évszázadok. A gondosan fölépített krónika ugyan kiemeli, hogy mindig is fontos település volt ez, lám a kuruc időkben ez a falu látta él a harcosokat kenyérrel, s akkoriban Keny er esságnak hívták a falut. Nemesi rangokat is osztották hajdan, de történetéből soha nem (hiányzottak az -ilyen fajta .magfogalmazások: ,,a királyné birtoka”, ,,a Fes- teti-űhek, Széoheinyik tulajdona”, avagy később különböző nagygazdák szerzeménye. Magyarán: évszázadokon át sokszor cserélt gazdát a falu -és Ibatára, de mindig csák a nagybirtokosok osztoztak rajta, soJiaaam azok, akiket megilletett volna. Simaság történetéből nagyon érdekes epizódokat idézhetnénk. Szólni lehetne bronzkori leleteiről, római emlékeiről, melyeknek nyomai -még -mai is láthatók a kavics- hánya szomszédságában. A honfoglaló ősökről őrzött „legendák” is üskfcelmelően frissítenék ezt az ünnepre szánt, nagyon is köznapi tudósítást- Én azonlba-n ebből a sokszázados emlékezetből csupán a f-ödéhségről 'kívánok említést tenni, amely szinte évszázadokon át végigkísérte a simasági jobbágyok, zsellérek, uradalmi napszámosok, cselédek életét. A hajdani ősök, az egykori v-árj-obbágyok nemesi rangot kaptak, s vele á (legnagyobbat, hogy önállóan gazdálkodhattak. Ezt a kegyet aiz-onban irigykedve, aos-ar- kodva nézték a szomszédos földesúriak. S mire átlépték a 17. század küszöbét, már csak a Festetics család vallhatta -magát birtokosnak. S így múltak el a századok. A Horthy-korszak nagy vagyoinválsága idején úgy látszott, földhöz jutnak a shmasági nincstelenek, az örökös cselédek. A -nagycenki cukorgyár ezer holdas birtokából 150 holdat jelöltek ki felosztásira. Simaságon minden cseléd földet akart! Igen ám, de kimondták, hogy egy-egy cseléd másfél holdat igényelhet, iha van elég pénze a megváltásra. Csakhamar rádöbbentek, ennyi földből a többnyire nagycsaládos nem tud megélni, a ósélódi viszonyt is -fenn kell tartani. Ám a oselédtartó szigorúan meghagyta: aki földet igényel, az nem számíthat további bizalomra, ,annak fölmond. így esett meg, hogy a vagyonválsági földek túlnyomó résziét Szopor, Nemesládony, Sajtoskál 'tehetősebb gazdái vásárolták föl 1924-ben. A -második világháború közvetlen kirobbanása előtt, 1938. március 5-án Darányi Kálmán miniszterelnök Győrött tartott beszédében 1 milliárd aranypengős -hadsereg- fejlesztést hirdetett meg. A hatalmas összeget a zsidóvagyon értékesítéséiből kívánták előteremteni. A -nincstelen simaságiak sz-emiáben ez újabb reményt csillanto-tt. Az utak azonban ekkor is közbeléptek. Eőrsii Balogh Brúnó volt intézője, Meohle Géza kapott a 150 holdért és a majorért. Űj földbirtokos is (jelentkezett Varga Bálint kőszegi fa-nagykereskedő személyében, áki 280 ih-oldat vett meg a -simaságiak elől. Övé- lett a2 erdő és a kastély is. 01