Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Pósfai H. János: Köznapi tudósítás
Dél felé elállt a szél, kisütött a nap, s báj: még nagyon érezni lehetett a kései tél csípéseit, sétálni indultaim a faluba. A főutcán megszólítottam egy ötvan év körüli férfit, alki -néhány perecül előbb kelt -fél az asztalitól. Szemmel látható vidámsággal, a jóllakott ember derűj-ével indult valáhoiva, amikor a háza előtt ráköszönteim.- Jó napot! - -viszonozta szívélyességgel.- Szép ez a -ház - dicsértem s egyszerre szaladt tekintetünk a magasra sikerült oromzatra, a tüfcörfiényes ablakokra.- Szép bizony.- Sokban van, ugye?- Nem adták ingyen. Ráment a tíz esztendő.- De megértje, mert nagyon szép. Álltunk egy -darabig, -néztük a -tíz évibe került családi házat a hajdani Festetíoh- kastélytól alig egy dobásra. Talán mindketten -arra gondoltunk: lám, az idő -hogy eszi a tárgyakat- Az a kastély ifiöléje nőtt -egykor -ennek a fálunák, most meg szinte -eltörpül, még -ezek a kis kertes Iháizalk is büszkébbek nála. A rangot most miár nem az a sárga ház viseli a homlokzatán.- Maga mi volt azelőtt? - kérdeztem.- Én kérem, cseléd!- És mi -most?- Most is cseléd vagyok. . . a kolhozban! - mondta és elindult a -majo-r falé. Néhány lépést tehetett meg, amikor vissz,aniézett. Ügy láttam, mosolyog. Mintha egy régen látott ardból villant volna rám az ismerős -szempár. Akk-or talán nem volt ennyire derűs, -inkább szomorú. Agitátorokkal jártuk -a falut, győzködtük egymást, hogy m-ennyiivöl jobb lesz rniajd -ezután. De az a szempár i-s mintha elfelíiő-södött volna akkor attól a győziködéstől; kétely -és bizonytalanság hálójában vergődött a falu tekintélyes része, -s igazából csak kevesen hittek -a közelin-ek ijásóit jó jövőben. Még az ilyen csdédféliák is másképpen gondolták. Az alig összelkuporgatott, még meg sem szokott magukét féltették, hogy a közös mlaj-d felhaibasolja, s megint nőm -lesz semmi, a-miit -a sajátjuknak mondhatnak. Másnap szóbvittiék a hírt: Simaság - elsőnek a megyében! - a szocialista mezőgazdaság útjára lépett- Az -egész -falu egyöntetűen belépett a közösbe. Akadtak persze jócskán, alklik átfogalmazták a hírt és így mondták: Simaság elesett! Nagy idő persze nem tellett el azóta. Alig több egy évtizednél. Néztem egy darabig a visszamoso-lygó -férfi után, aztán elindultam ón -is. Magammal vittem a derűjét. Arra go-nd-olltam, most már csak azért is betekintők életükbe. 2. FÖLDOSZTÁS HÁROMSZOR Simaság alig több makit ezer lelket számláló faluközpont Győr-Sopron és Vas megye határán. A községet ketté -sz-eli -a becs-balatoni -műét, főidónyben százával rObo-gin-ak rajta át a luxuskocsik, -nyugati turistákkal. Előfordul, hogy megálltnak az alacs-omy- léckeritéses falatozó -ellőtt, betérnek egy pohár italra, iharapnivalóra, -s -egy ki-s pihenő után vágnak neki ia mes-és balatoni tájnák. Mondják -is itt a faluban, iho-gy -ez az egész megbolyd-ulás a nyugati-akin,ak szól. A megfo-olyduláson azt a hih-otetlenül gyors iramú fejlődést értik, ami meglátszik a falu arculatán. Bm-eletes társas házak sorakoznak a falatozótól északra, -a hajdan -épült aprócska házakat ^megfejelték”, azaz hozzátoldottak. megemelték őket. S -szó, ami szó, csinos -küllemet adtaik a főutcának. A villainy,szerelőik bamiérüék -már a kandeláberek helyét, mire -eljön a -nyár, higanygőzlámpák árasztják a loo
