Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: A hasznos türelmetlenség költői
telmes arccal hajolok a hiábavalóság pora folté, / s nőm akarom tudni, ml tölti be napjaimat.” De a verseikből fölsőjük, mi tölti be az életét: értelmetlen, tartalmatlan, hábetleri ízű ünnepek, sivár hétköznapok, robottá váló munka, melynek egyetlen haszna, hogy védi az embert önmagától („Beérem én is a legkevesebbel? ! Nyugtot adjon a ház, meleget a radiátor, , ölelést a hitvesi ágy?”), az elhagyatottságtól („Védenek tőle a tányérok, az ingek, a fölmosni való folyosók, / ez a szűkreszabott, piszkolódó világ”), az ürességtől („A szükségtelen élet félelme / messzebbre marad, ha elhitetem, / hogy kezemmel kell fönntartani azt, j aminek értelme alig van”). A költő tehetetlenül („'karom vi&sza- lendül, ha fölemeled”), szenvedve („a fájdalom fegyelmem jókedvéből ki- üvölt”) áll a neim értett világban. Nem tud mihez kezdeni magával: „Nem ismerem az ellenállás törvényeit. De mit ismerek aldkot egyáltalán?” Tiltakozva a kicsinyesség, a „patriarchális tunyaság”, az élet szűkössége ellen, felisóhajt: „az idegek már többet akarnak.” Mezey ma még nemigen tudja kifejezni, mi ez a több. A továbblépést az hozza meg, ha lírájában sikerül művészileg konkretizálnia az idegiek sóvárgását. A négy kötetben való tallózásunk eredményeként megállapíthatjuk, hogy a verseikben megnyilatkozó hasznos türelmetlenség, tevékenységre aj zó nyugtalanság gazdagítani akarja életünket, tágítani, bővíteni világunkat. Irodalmunk e sokat ígérő kezdeményének, melyet ez az új hullám jelez s jelent, legrokonszenvesebb vonása az egyenes magallkuvás-eAlanesség. De tudni kell, hogy ez elsősorban etikai érdem, intellektuális erény. A vonzó emberi tartalomnak adekvát művészi megjelenítésiével olykor adósak maradtak még költőink. De a verseikben munkáló esztétikai ethosz föltétien bizalmat és jogos reményt vált ki az olvasóból. Simon Zoárd DOHNÁL TIBOR: FAÜLTETŐK 93
