Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Bertók László: Tüskés Tibor: A szó és a vonal

som ezt is: a valóság a test eledele. De Gsotba valósága tragikumában is amlbe- ri, mindig - ne féljünk a szótól - szívhez szóló, az ő vidékén „a kenyér szelíd nap az égen”, „a viliág: zsongás, a világ: virág”, melyben a „kis (káosz nagy geometria”. Ez a mindig-élni-érdemes viliág azért szép, mert magában hordja a rend, a világos és világosító értelem lehetőségét, még ákkor is, ha visszájára fordul, hogy épp következetességével rémítsen meg:

S ez így megy minden évben rendületlen: tavasz, nyár, ősz, tél és megint elölről. Ki látja ezt és olvas a jelekben, csoda, hogy bírja, hogy bele nem őrül.

(Nyár)

A titka is az, hogy „ólvas a jelekben”, s mindent embert nyelvre fordít, tanúságként és tanulságként, hogy ,keressen földönjáró társakat, emelni arcukat a osillllagokiha”. S a versek is ezt szolgálják:

Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.

(Verseim sorsa)

Versépítése sajátosan vertikális: csak a szellem expanzióját ismeri, s az élmény - minden élmény - mélyére ás, (hogy fölhozza a legrejtettébib tárnák titkát is. Nem élibeszél, az Ocsúdó években, is csak illusztratív szerepet kap a megidézett múlt, ahogy a Karáosonyfadí- szítés vagy a Régi Szilveszter soraiban is: az elbeszélés, ami verseiben egyébként is tátika, csak arra jó, hogy élén- kébben figyeljen a lélek rezdülésére. „Mindent magarába! csak mindent magamba” - kiált fel a Flóra-pihenő soraiban, de a vers nem tüfcörtképe az önmagán átszűrt világnak, hanem újrateremtése, nem ábrázol, hanem alkot, nem elmond, hanem teremt.

Ez titka is. Sorai nyomán egy új világ bomlik (ki előttünk, melynek ismerős színei városokra emlékeztetnek, kedves tájiakra, de igazi létüket a vers törvénye

szabja meg, „hogy létezzék örökre már, kli létezett valamikor”. Ettől van, ihogy ezek a versek mindig, már első olvasásra is, szívünkhöz szólnak, személyes közünk van hozzájuk, az ismertről beszélnek, arról, amit úgyis ltudunk, de mindig azt mondják el, amit nem tudhattunk. Ez teremti meg Csorba vensai- ndk titokzatos távlatát: az időből szólnak, de az időtlent szólítják.

Harminc éves pályája, amit A lélek évszakai fog egységbe, egyenletes, töretlen, biztosan hálád célja felé. Nincsenek kitérői, elkerüli az „üresjárat- napok, üresjárat-órák” vargabetűit s ntind magabiztos abban emelkedik vállalt feladatához:

Dolgaim nehezednek bonyolódnak: szeretnék méltó lenni dolgaimhoz.

(Jóbb ka előbb)

o-o

A Magvető a versekhez méltó kiállításban mutatja be Csorba Gyom költészetének három évtizedét. Legföljebb a rajzokat tehetjük szóvá: Würtz Ádám gyakran csák illusztrálni akarja az il- lusztrálhatatlant, a vershez igazítva a rajzot, holott egyenrangúnak (kellene lennie vdle. De ez nem mindig sikerült.

CSÁNYI LÁSZLÓ

Tüskés Tibor:

A szó és a vonal

v- Martyn Ferenc irodalmi kísérőrajzai Martyn Ferenc tihanyi kiállításának megnyitásával szinte egy időben két könyv is napvilágot látott a neves, Mun- kácsy-díjas festőművész életéről, munkásságáról. Az egyik, Hárs Éva művészettörténész könyve a Corvina Kiadó gondozásában, ,,A művészet (kiskönyvtára” sorozatban Martyn egész életművét vizsgálja, helyezi el az európai és a

470