Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Korunk, Igaz Szó, Útunk
Korunk, Igaz Szó, Ütünk- Erdélyi magyar folyóiratok, 1970. január—március Érdekes és örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években megszaporodtak a könyvesboltok kirakataiban és a könyvtárak polcain azok a magyar regények, verseskötetek, tanulmánygyűjtemények, melyek határainkon kívül, főleg Romániában jelentek meg. Évtizedeket kell most pótolni, és a magyarországi olvasók szívesen fordulnak az erdélyi magyar irodalom felé, melynek évszázados hagyományai, jó ízei csinálnak kedvet az újabbak olvasásához. Örömmel fedezzük fel, vagy olvassuk újra azoknak a magyar íróknak az alkotásait, akik egy a miénkhez hasonló, de bizonyos szempontokból eltérő világról adnak hírt. A könyveken kívül a tájékozódás iránytűi az erdélyi magyar nyelvű folyóiratok, melyeknek jelentősége, színvonala semmiben sem marad el a magyarországiak mögött. Fontosságukat elismerjük, de méltó helyükre a magyarországi olvasó tudatában nem kerülnek. Ennek természetesen mi látjuk kárát, s nem mindig a szépirodalom vonatkozásában. A KORÚ NK-ra jellemző, hogy nem az irodalom a legfontosabb benne. A modern embert érdeklő szinte minden társadalomtudományi problémával foglalkozik, legalább 2-3 sajtóorgánumot pótol, s mindezt azzal a természetességgel, ahogy ezt a 28 év alatt kialakították (1970-ben 29. évfolyamába lépett a KORUNK!) s olyan színvonalon, mely a megszokott átlagnál jóval magasabb. A KORUNK helyzete rendkívüli - a hagyományokhoz és a kor igényeihez kell méltóvá lennie, magyarokhoz, románokhoz, németekhez szólnia. Balogh Edgár az 1970. év első számában ismét összegezi és megfogalmazza azokat az elveket, melyek alapján a KORUNK-at szerkesztik, s azokat a célokat, melyeket a lap szolgál: ,,a népszolgálatot”, „az értelmiség alkotó bekapcsolását a tömegek termelő folyamataiba és társadalmi mozgalmaiba”. E cél szolgálatában közük Gheorghe Bus cikkét, A mérték szellemét, mely a mértéknek mint filozófiai fogalomnak marxista-leninista megközelítését tartalmazza. Az embert foglalkoztató kérdések között - a történelmi materializmus szerint is - előkelő helyen tárgy alt kérdés a társadalom és természet viszonya, vagyis a társadalom konkrét helyzete az anyag általános fejlődésében, a kozmoszban. Kovács András Természet és társadalom c. cikke tárgyalja e problémát, melynek kutatása közelebb visz az emberiség anyagi és társadalmi tartalékainak feltárásához, anyagi és szellemi fejlődésének biztosításához. A szellemi fejlődés és továbbfejlődés kérdése foglalkoztatja Benkő Samut, Veress Zoltánt, Kallós Miklóst, akik a múlt évben kezdődött vitához, a romániai magyar szellemi élet irodalomközpontúságának kérdéséhez szólnak hozzá. Nem az irodalom visszaszorításáról írnak, hanem a társadalomtudományok kérdéseiben való bátor hozzászóláshoz, vitára buzdítanak, a legizgalmasabb kérdések középpontba állítását sürgetik. A februári számban - mintegy a vita Lezárása helyett - új rovatot nyitnak: Technika és társadalom címmel. Az olvasók igényeire gyorsan reagálnak - a fizikai, biológiai és kémiai világkép konkrét közösségi alkalmazásának, a tudományos forradalom műszaki realizálódásának, az életformákat megváltoztató technikai vívmányok bemutatására vállalkoznak. Elsőnek Balogh Ferenc ír Bauhaus és panelház címmel Gropiusról, a nagy építészről, akinek legfontosabb alapelve a funkcionalizmus, a mai architektúra legjelentősebb tényezője, s így mai környezetünket is állandóan alakítja. A KORUNK Balogh Edgár által megrajzolt arcélének egyik legfontosabb vonása a Gaál Gábor-i „romániaiság nemzetiségi életformánk szerint való vállalását tartalmazza szülőföldünk s a román néppel való hagyományos együttélésünk szocialista trvté- nelmiségében”. Ez az alapelv a KORUNK ez évi első két számának több cikkében is érvényesül. Érdekes módon fogalmazódik meg Engel Károly beszámolójában: A hazai összehasonlító irodalomtörténet távlatai-ban. A második összehasonlító irodalomtörténeti értekezlet a tudomány egész modern tematikáját felölelte, különös tekintettel a román irodalominak a szomszéd népekhez fűződő kapcsolatára. Nem meglepő, hogy Spielmann József cikkében - Elsüllyedt örökség? -, melyet a természettudományos és humanista kultúra eltávolodása ihletett, egymásután hozza példáit a román kultúra nagyjai közül. A cikk lényegében annak bizonyítása, hogy a „két kultúra” kialakulása újabb- kori fejlemény, mert irodalmunk és művelődéstörténetünk régebbi képviselői egyaránt érdeklődtek a humán és a természettudományok iránt. Az idők folyamán azonban sok erdélyi 284
