Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Korunk, Igaz Szó, Útunk
természettudós munkásságára homály borult. Már Apáczai Csere János megfogalmazta az egységes enciklopédikus műveltség igényét. Pápai Páriz fizikával is foglalkozott. Barátja, Mihail Halici egyaránt művelte a nyelvészetet és a természettudományokat. Kultúránk ilyen sokoldalú, áldozatos művelőinek, gyarapítóinak neve és munkássága ,nem mehet feledésbe. A szerző legfontosabb feladatként természettudományos és humanista művelődésünk közös gyökereinek tudatosítását, érintkezési felületeinek feltárását tekinti. A magyarországi olvasó számára is sok érdekeset, újat és tanulságosat tartalmaz Furdck Mátyás szociográfiája: Egy község a változások sodrában. Marosugráról - a Marosvásárhelytől 23 kilométerre levő faluról - ír, a ,,konkrét nemzetiségi önismeret” egyik újabb dokumentumát alkotva meg. Marosugrára jellemző az ipari létesítmények szívóhatásának érvényesülése, és az is, hogy termőföldje jó és elegendő. így a kétlakiságnak - mint társadalmi jelenségnek - tanulmányozására megfelelő színhely. A szerző bebizonyítja, hogy az ingázó átmeneti kategória már nem szövetkezeti paraszt, de még nem ipari munkás. A fejlődés várható alakulása az lesz, hogy a városkörnyéki községek az urbanizálódás következtében átalakulnak a nagy ipari központok peremvámsaivá, s a mezőgazdasági munkák magas gépesítési hányada szükségtelenné teszi, hogy a városba bejáró munkás még a mezőgazdaságba is bedolgozzék. A „nemzetiségi önismeretnek” talán legalapvetőbb témája nyelvünk, melynek származásáról, kialakulásáról nyelvcszgencrációk évtizedeken át írtak és vitatkoztak; melynek kutatása máig is alapkutatásnak számít. Szabó T. Attila - Erdélyben élő nagy nyelvészünk - cikke A magyar nyelv eredete és kialakulása címmel foglalja össze, amit a témáról tudnunk kell. Bevezetőjében Szabó T. Attila hangsúlyozza, hogy nem a magyar nép származásáról, hanem a magyar nyelv eredetéről kíván írni. A romániaiság eszméjének hirdetése, a nemzetiségi önismeret kialakulásának elősegítése és az értelmiség bekapcsolása a társadalom termelő folyamataiba, mint a KORUNK célkitűzései, elválaszthatatlanul összefüggenek a közvetítő funkcióval. „A KORUNK örömmel közvetíti a világ bármely részéről hozzánk ható információs özönt, . . . arra törekszik, hogy a különféle hatásokat a magunk saját termésének kiérlelésére használjuk fel” - írja Balogh Edgár. Ezt bizonyítani, csak két folyóiratszámot tekintve is, több cikkel tudják. Szilágyi Júlia Beckettről, az ünncprontóról, a modern dráma nagyhatású mesteréről írt. Beckett pályáján meghatározó jelentősége van annak, hogy ír származású. írnok és katolikusnak lenni a protestáns Angliában valami ellenzékiséget jelent, és kitaszítottságot is. Innen van az, hogy Beckett hősei, mintegy tiltakozásul, nem azért beszélnek, hogy önmagukat kifejezzék, hogy kapcsolatokat teremtsenek, hanem mert tudnak beszélni. A nyelvnek, pontosabban a nyelvi játéknak az angol íróból franciává lett Beckcttnél igen nagy jelentősége van. Szilágyi Júlia szellemes megállapításai felfedik c játékok értelmét. Beckett hősei nem elégedetlen emberek, sőt görcsösen igyekeznek meggyőzni magukat arról, hogy minden a lehető legjobban van c legeslegjobb világban. Talán éppen a kétségbeesésnek, a lázadásnak, az elégedetlenségnek a tökéletes hiányáért kell Bcckcttet pesszimistának tartanunk. A manipuláció diadala valamennyi szereplője, ez stílusukból is kitűnik, az üresjáratú fecsegés pokoli iróniával állítja elénk ezeket az alakokat. De mintha a nagy és sok vitát kiváltó abszurdok csillaga leáldozóban volna. Legalábbis ezt írja Klaus Hammer A dokumentumszínház új érvénye c. cikkében. Úgy tűnik, hogy a valóságról való teljes lemondással szembe a bizonyított valóság - a dokumentumszínház szegeződött. Legjelentősebb képviselője Peter Weiss, akinek műveit a Marat/Sadc-ot, A vizsgálat-ot, A luzitán madárijesztő-t, a Társalgás . . . Vietnamról-t elemzi, melyekben Wciss az agitációs színházzal, a szatirikus kabaréval és a pantomimmai vegyített zenét juttatta vezetőszerephez, s így egy új darabtípus - mely részben oktatói eszköz, részben politikai musical - megteremtője lett. Abszurd színház, dokumentumszínház - vajon mi lesz 1980-ban? Nem az irodalom vonatkozásában, hanem a társadalmi fejlődésnek várható irányaira keresett választ a The Times. Jeles angol és amerikai szakembereket kérdezett meg: milyen lesz az élet 1980-ban. Sir Julian Huxley, az író és közéleti személyiség és biológus, Max Nicholson a természetvédelmi szakember Az ember szennyeződő környezetéről ír, Arthur Kocstlcr a mai Angliáról rajzol jövőbe vetített karikatúrát. A tudomány és irodalom határterületén született - tehát a társadalmi prognosztika mai állása nem ítélhető meg - Herman Kahn, az amerikai futurológus Barátunk, a számítógép és Asa Briggs A szabad 285
