Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Razglednicák két hangra

Ez a valóságigény, amelyik 'következetesen jelen van a versben, a kétféle realitás egymás mellett élését teremti meg. így érthető a versiben jelenlevő idő- és tórkategó- dák egymást fedő volta is. A költőnek nincs szüksége az olyan gyakran használt álomi világ tájaira, a maga teremtette látomások iövőt kivetítő síkjaira. Mint a legtöbb Radnóti-vers, ez is a keletkezés idejének jelenével kezdődik. Tere olyan tájat idéz, amelyiknek képi világa a kietlenséget sugallja anélkül, hogy erre utalna a költő. Az út s az utat kísérő szörnyűséges „árok”, amelyik bár csalogató, de egyúttal az elmúlás, a halál helye is, az egyetlen olyan konkrét, mozdulatlan elem a vers első tíz sorában, amelyik a társakon kívül enyhet adó, de ellenséges helye az erőltetett menet résztvevőinek. Mert a menetelés egyhangú kínjába már a vers első részének vége felé két egymással ellentétes elem kezd beleszövődni: az „asszony” és a „foölcsebb, szép halál” képe - tehát nem az erőszakos halálé -, és ezzel ellentétes képként a pusztulás képe: az elpusztított haza képe, a „hanyatt feküdt házfalak” látomása és a „perzselt szél” forgó viharáé . . .

Ez a költőre rákényszerített valóság. Ebből úgy fordul a jövő, tehát a menekülés felé, hogy a múlt átélt, tehát nem idilli, hanem egykor valóságos 'képeit idézi önmaga elé: a „van visszatérni otthon” hitét, a „ihűs veranda” képét, a „nyárvégi csöndet” és Fanni alakját ábban a nem ibukolikus, hanem valóságos istenhegyi környezetben, ahol életük legszebb ideje telt. Mindez együttesen az emberi világot. Látszatra ismét a „mi ketten” világa ez. Ügy tűnik: a sok megpróbáltatás, szenvedés közepette ennyivel is megelégedne a költő. Am tudni 'kell, hogy ez a múltban a harmóniát jelentette, az élet teljességét is magában foglalta. így az embertelen állapot, amiben él, von köréje egy bezárt világot, teremt mikroállapotot, és e szörnyű rettenetből csak a képzelet segítségével lehetséges a menekülés a harmónia honába, a makrovilágba. Miközben megjárja a személyiség kínzó (kálváriáját, nemcsak a saját gyötrelmeit szólaltatja meg; ott élnek mellette a társak mint egy eleven, összetartozó szövet részei, az ő kínjukat és vágyukat, múltból, a múlt emlékeiből táplálkozó jövő-képüket is elénk villantja.

A vers igazi erejét az állapot magasrendű bemutatásán kívül a különböző kategóriák villódzása teremti meg. A versben a mozgás (menetelés) és a mozdulatlanság (a múlt fölvillantott képe), az ezzel párosuló idő és időtlenség, a kétféle tér állandó jelenléte érezhető. Ezt segítik azok a nyelvi eszközök is, amelyek folytonosan visszautalnak egymásra: a vers megszemélyesítései, metaforái, jelzői, de mindenekelőtt a két részt egymástól elhatároló igeidői, a dinamikát jelző jelenidői, s a nyugalmat árasztó feltételes módú igéi, a hinni tudnám, a zörage, a napozna, a ringnának, a várna bizonytalan hitet, de mégis csak hitet sugalló halk vallomásai.

Ez már a „fölmért” viliág. A váláság kereteiből akár egy múlt-valóság világába, akár az álmokéba menekül, nem üzeneteket továbbít, inkább saját nyomorúságának claltatására törekszik. Amire utolsó versedben, a Razglednicákban vállalkozik, azok tényszerű megállapítások - még akkor is, ha a borzalom legkiáltóbb bemutatásának hatnak. Hiszen ezekben a költeményekben summázva jelenik meg mindaz, ami költészetének eddigi 'korszakaiban különálló motívumként jelentkezett: az önarckép meggyötört arcú eáesett emberi arcképpé válik, a szerelem elérhetetlen álomvilág, amit csak a múlt emlékei, fel-tfelvillanó képei idéznek elébe, az angyalok, akik eddig védték, őrizték, némán szemlélik „e mozgó zűrzavarban” a pusztulást; és a két félelmes motívum, a hálái és a háború ott lépdel - most már valóságosként is - sarkában, ott „fú” körülötte a „förtelmes halál” szele.

Az elmúlt korszak összes stílustörekvése eggyéolvadva, egyúttal a költői realizmus eszmei szándékait segítve jelenik meg ebben a korszakában. Fel-felvillan a Razglednicákban az „ifjúkor nagy kiaiandja, a látomások, a francia szürrealizmus tanítása”. Felvillannák a képzőművészeti hatások is: a középkori misztikusok látomásos művé79