Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Razglednicák két hangra
Razglednicák két hangra- Radnóti és Ámos, avagy a művészetek azonosságai A költő csak hosszas vívódás után 'bocsátotta ki a verset a korszerű pokoljárás: a testi etesettség és a lelki meggyötörtség idején, 1944. május 20. és 1944. október 31. között. Ez a Hetedik eclogában miég a személyes üzenet formáját öltötte magára, az utána következőkben viszont a Fannitól való eltávolodás egyre meszebb vivő távolságait teremtette meg; bár a Levél a hitveshez költemény még a feleségnek szóló vallomás. Az életnek csak kettejükre vonatkozó köreit járta be a költő a jelenben, azaz a valóságban és a múltban, azaz az álomban. Ebből a valóságból, a „háborúba ájult Szerbiából” küldte üzenetét. Amíg azonban ez az üzenet-vallomás a Hetedikben magyarázó-leíró volt, láttatni szerette volna Fannival a kínt - fizikait és lelkit -, a környezetet, és nemcsak a magáét, hanem a társakéit, a „francia, lengyel, hangos olasz, sza- kadár szerlb, méla zsidó” saenvedését-életét, addig a Levél a hitveshez című költeményében már kiszakadt ebből a közösségből. A világot egyszer már megmutatta, már „tanúságot” tett róla; ez a vers egyedül az elérhetetlen távolságba került Fanninak szólt. A valóság minden felvillanó motívuma a háborút és ennek erősítéseként a halálra ítélt természetet idézi fájdalmas meditációjával, őszi tájával. A háború konkrét képei: a „háborúba ájult Szerbia”, a „három vad határ”, a „bombázó fajok”, „fönt a gépben zuhanni vágyó bombák” és az őszt idéző képek: „A néma, hallgató világok”, a „zsongó, sok hűvös érintésű büszke páfrány” teremti meg a vers valóságos keretét. E konkrét képekkel és e nyomorúság bemutatásával azonban a lélek kínjaira utal. A természet pusztulását sugalló képeivel köti össze az emberi pusztítás illogikus, de mégis jelenvaló világát. A konkrét képek mögött pedig megfogalmazza az életigenlés könyörgő-köve- telő magatartását. És itt találkozik a valóság az álommal. A Hetedik eclogában természetesen lendült át a valóság az álomba, a lélék mélyén élő, látszatra irreális, valójában mégis megfogható realitásba; a Levél a hitveshez címűben szinte megbéklyózza a költőt, még a képzeletét is a szörnyűség. Fanni alakja már nem mentsvár; messzi távolba került. Mégsem a gyötrelmek felsorolására, az emberpusztitó valóság beszámolójára vállalkozik. Nagy kínnal lendül át egy „álomi 76 művészetről, művészekről
