Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - VITA - Molnár József: Hamupipőkénk: a nevelésügy
ség nem tudatosult; állapotként .tapasztalták. Iskoláiban, egyetemeken ilyen ifjúnak már módjában volt felismerni védett helyzetének előnyeit. Betartotta osztályának konvencióit, vigyázott kaszinótagságára, mert ez volt a feltétele annak, hogy élete végéig élvezhesse az osztályálnak kijáró védettséget, annak minden előnyével együtt. Az ilyen típusú hermetikus védettséget nem érzem kívánatosnak a szocialista nevelésben. Ezen a problémán vitatkozzanak a szociológusok, pszichológusok, pedagógusok. Azt azonban megfigyelhettem, hogy az a gyermek, aki hároméves korig szeretetteljes védettségben élt, könnyebben szoktatható a közösség igényeihez alkalmazkodó magatartásra. A szocialista típusú embernevelés számára ez el nem hanyagolható szempont. Aki magát biztonságban érzi, az szellemileg is hátrább, aktívabb, és vállalkozókedve már kora gyermekkorban természetévé válik. Társadalmunknak nincs szüksége üvegházi dísztenyészetekre (nem sorscsapás, ha igen elvétve ilyen emberpéldány is akad), hanem bátran vállalkozó, elaveneszű, küzdelmet álló »rácokra. E tulajdonságok csak akkor bizonyulnák a közösségben hasznosnak, ha kialakulásukat megelőzte a fent említett magatartás-ritmusok ibesulykodása. A csecsemő szülőktől öröklött adottságai, készségei annyira eltörpülnek az aktív környezeti hatások mellett, hogy pszichológusaink egy része kétségbe vonja kimutatható örökséganyag létezését. Valóban nem vitatható: a környezet, a társadalom kvantitatíve többet formál a személyiségen, mint a góndket hordozó DNS molekuláik által közvetített diszpozíciók. A csecsemő csak olyan ingereket képes feldolgozni, amelyek környezetéből érik. Nevelési alapelv: ébrenlét állapotában a csecsemőt sűrűn változó ingerek érjék. Ennek hiánya károsan befolyásolja a kicsi lelki fejlődését. Orvosok figyelték meg kórházi gyermekosztályon huzamosabb ideig kezelt gyermdkeken, hogy a kórházszoba zárt világában szellemi tompaságba esnek. Szaknyelven ezt a gyerekek „klinikai betegsége” elnevezéssel hallottam emlegetni. A hároméveseknél figyelhető meg, hogy a magatartásritmus bevésését nyűgnek, akaratukba való értelmetlen beavatkozásnak érzik. Türelem és alkalmas fegyelmezési módok segítik át a nevelőt ezen a kritikus szakaszon. A gyermekkor egyik legfontosabb tartozéka az állandó ösztönös hajiam a játékra. Lehet vele nevelni is. Jutalmazásképp részt veszünk játékában; büntetésül egy időre elzárjuk kedvelt játékait. Kétperces eseménytelen magányba-fcényszeríités (sarokba állítás areoal a fal felé) nagy büntetés olyan gyerek számára, aki védettségben nőtt fel. Persze, nem nevelőeszköz olyan gyereknél, akit a szülő következetesen püfötéssel szoktat a iházi rendhez. Általános követelménye a szocialista nevelés ügynek, hogy a gyermek se ellkényeztetett- s égben, agyonvódettsógben, se személyiségében elnyomottan ne kerüljön iskolapadba. De ki végezze el ezt az iskolaügy részére elengedhetetlenül fontos előkészítő, alapozó munkát? V. A tudás fája az írás feltalálásával indult lamlbosodásnak. Az írásjel megőrizte az elődök tapasztalatait és az utódoknak átadandó ismereteket. Az átadandó tudásanyag Arisztotelésztől Newtonig csigatempóiban növekedett. A könyvnyomtatás elterjedése, jóhírű egyetemék szaporodása, a humanizmus lendületet adtak a tudásszerző szenvedélynek. Ez serkentőleg visszahatott a XIX. sz. végéig a társadalmilag hasznos ismeretanyag egyenletes növekedésére. A századforduló után a kvantum- és relativitáselmélettel kezdődött el az átadandó ismeretanyag vágtázó tempójú növekedésié. Az első világháború vége felé fizikatanárunk kissé zavartan vallotta be az osztály előtt, 'hogy Newton mozgástörvénye - amelyet neki az előírások szerint örökérvé65
