Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - VITA - Molnár József: Hamupipőkénk: a nevelésügy

nyűként kell oktatnia - nem abszolút érvényű. Csak annyit tett 'hozzá, hogy erről hiába magyarázna nekünk, úgysem tudnánk megérteni. Az ötvenes évekig kiderült, hogy az elméleti fizika tanulásához nem elegendő a szorgalom; párosulnia kell magasfokú gondolati elvonóképességgel. Egyetemi tanárok a középiskoláktól szigorúbb gondolkodási fegyelemre nevelést követeltek; középiskolák tanárai az általános iskoláktól igényeltek jobb előkészítést. (Jellemző személyes tapasztalatom: az általános iskolát végző fiam számtanfeladatát nem tudtam megoldani, holott a huszas években nem voltak matematikával nehézségeim az egyetemen.)

Tovább 'bonyolította a problémát, hogy a közép- és felsőfokú intézetekbe történő felvételnél a szerv vezetőinek ügyelni kellett az osztályszármazás meghatározott arány- számaira is. Az eredmények nem voltak kielégítőek. Szinte észrevétlenül 'borulni kezdett az ég az oktatásügy napsütötte oldala fölött. A tantervfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt. A bábeli zűrzavarban a pedagógusok egy része a tanulási idő . meghosszabbításától remélt segítséget; akadtak apostolai annak a nézetnek is, hogy a származási százalékarány vizsgálatát mellőzni kell az egyetemi felvételeiknél.. Mindkét tábor indokolásának azonos volt a logikája: két rendszer verseng békés egymás mellett élésben; az a világtáj, az a földrész győz, amelyik a felgyorsult idő természettudományos ismeretanyagát nemzetgazdaságilag hasznosítihatóhban tudja átadni. A nemzeti szürkeállomány védelme, képzése és gyarapítása valóban minden versenyben álló nép érdekévé vált.

Nem maradtunk alul a versenyben. Ezért kdll időben nevelésügyünknek az oktatásügy támogatására sietnie. A nyelvtudomány 'kimutatta, hogy a kisded már a beszédtanulás szakában képes egyszerűbb gondolati általánosításokra. Ezt a képességet kell óvodáskorban játékosan izmosítani, fejleszteni. Fell keil venni távlati tervünkbe hároméves kortól a gyermekek általánosan kötelező, szervezett óvodai előkészítő nevelését.

VI.

Nehéz ebbe a több nemzedéktől .erőfeszítést és áldozatot követelő munkába belekezdeni. Első taktusként a szülőket kell iskolán kívüli népművelés keretében bevezetni a nevelés titkaiba. A nevelésügy fiziológiával, lélekműködéssel, beszélni tanulással ösz- szefüggő részeit deídktívregónyek izgalmasságával lehet a törekvésünket megértő szülővel ismertetni. Az óvodáskor! nevelés igényel egy gyermekpszichológust, aki az első három év esetenként megmutatkozó félreneveléseit még a legfogékonyább érlelődési szakaszban a gyermekről lenyesegeti. Az általános iskola alsó négy osztálya már olyan gyermekpszichológust igényel, aki a kísérleti lélektanban is járatos. Feladata, hogy kiválogassa azokat a tanulókat, akik az átlagosnál könnyebben tudnák gondolatilag aibsz- trahálni és általánosítani. E fiúk és lányok részére speciális felső tagozatok szervezen- dók kísérleti jelleggel. Akik a szelektált felső tagozatból kétségtelen hajlamot árulnak el igényesebb gondolati elvonásra, azokat olyan középiskola kezére kelil adni, amely elsősorban egyetemek műszáki és természettudományi szakágazataira készítenek elő. Közbevetőleg illik megjegyeznem: sok pedagógus barátom helytelenítette a szelektált oktatásra vonatkozó gondolatmenetemet. Valószínű, hogy sok -olvasó is vitába száll velem, ezért tartom szükségesnek felsorolni néhány érvemet.

i. A szelektálásnak nem az a célja, hogy egy elit (műszaki) és egy alacsonyabb- xcndű (humán) rétegre bontsuk tudósainkat. A humán tudományok elavulási ideje általában lassú, a természettudományi ismeretek igen gyorsan avulnak el. Akkor gazdálkodunk jól nemzeti szürkeállományunkkal, ha többszöri szűrés ellenőrzésével válogatjuk ki a gyors felfogású, magasfokú gondolati általánosításra képeseket - az e tulajdonságokkal nem rendelkező tanulókból.

66