Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - VITA - Molnár József: Hamupipőkénk: a nevelésügy
ember magától - tehát íkülső segítség nélkül - nehezen tanul -meg repülőgépet vezetni. Ugyanilyen -nehéz nevelésüggyel -s-oíha nem foglalkozott szülőnek az érzékeny gyermeki lélekben eredményesen kertészkedni. III. Az olvasó fogadja megértő türelemmel, ha álláspontom védelmében itt kissé -részletesebben foglalkozom a -modern gyermeklélektan néhány megállapításával. Az újszülött - amint érzékszervei működésbe lépnek - megkezdi a külső világhoz való alkalmazkodását. Az ingerek valamilyen reakciót váltanák k-i; -kellemes és fájdalmas mozzanatok bevésődnék az 'emlékezetébe; ez a lelki -élet kezdete. Elkerülni a fájdalmat, részesülni a kellemesben - mint belső vezérlés - animális fokon egyúttal cselekvéseink elindítója is. A természeti világhoz való alkalmazkodásiba a négy-öt éves gyermek már nagyjából beletanul. Tapasztalja, hogy a természet szigorúan következetes; a cukor az mindig édes, ha kő felsérti a (lábát, az mindig fájdalmas. Arra is rájön - persze, csak empirikus úton -, hogy a társadalom törvényei, amelyeket egyelőre apai-anyai tilalmak képviselnek, n-am szigorúan következetesek. A tüzes kályh-a megérintése feltétlen fájdalmat okoz, de az elcsent forint nem égeti ki zsebét - feltéve ha sikerül tettét titokban tartani. A természet közömbösen következetes és becsa-phatatlan; az apa és az anya (később a társadalom) befolyásolható, időnként megbocsátó - és félrevezethető. E szakaszban hiba a -gyermek ártatlan hazudozásait, csínytevéseit -bűnös hajlamnak minősíteni. Azt teszi, amit maga számára előnyösnek vél. Ez a gyermeki fejlődés kritikus szakasza; itt kell elkezdeni a közösség kívánalmaihoz való szoktatást. E szakaszban még teljesen meddőnek bizonyul az értelmi ráhatás. Következetes ellenőrzéssel és türelemmel kell a kívánt magatartásren-det besuilyko-lnunk. Számonkérések sorozata után idővel automatikusan jelentkezik a belső indítókból történő alkalmazkodás. A csecsemő idővel társítani képes a tisztába tétel és az azt követő tápláléknyújtás egymásutániságát. A kétéves gyermek már társítani képes: anyja megmossa kezét - tehát uzsonna következik. Hároméves korára -már be lehet „idomítani”: csak akkor ülhet asztalhoz, ha előzőleg megmosta a kezét. A -besulyfcolás fő motívuma egyelőre nem az egészségvédelem, hanem a mechanikussá fejlesztendő szokásrend. Ötéves korban jól megválasztott képeskönyvekkel rá lehet terelni figyelmét az ismeretszerzés gyönyöreire. A jó nevelő e szakaszban igyekszik a gyermek kíváncsiságát állandóan ébren tartani; ez automatikusan fejleszti a tanulá-si hajlamot. Következetes serkentésekkel -és feddésekkel felfedeztethető a gyermekkel: hátrányos helyzetbe jut, ha nem alkalmazkodik a közösség, az apa, az anya kívánságaihoz. Amit kora gyermekkorunkban megszöktünk, azt későbbiek során természetesnek, magától értetődőnek fogadjuk el. Az -egyik gyermek a családi keretek között megtanulja a közösséghez való alkalmazkodás alapelemeit. A -másik gyermek beleszokik a csavargás igen jóízű szabadságába. Kópzelőerőnlkre van bízva, hogy az i-sikoláhan a pedagógus melyik típussal boldogul könnyebben. A társadalom részére hasznos magatartási modellek nem alakulnak ki spontán módon. A gyermeket erre szoktatni, nevelni, sőt azokat vele játékosan gyakoroltatni is kell. IV. A nemesség és a nagypolgárság gyermekei annak idején maximális védettségben érték -el az iskolaköteles kort. Miután a n-evelőnő fizikailag nem f-enyíthette, csak a szó erejével fegyelmezhette őket - ellentétes élmény hiányában - a csemetékben a véd-ett64
