Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Péterfi Gyula: Pozsonyi szimfónia

Stift József földbirtokos,

Tóth József gazda,

Bugyik Ferenc béres,

Treksler Ferenc községi jegyző.

Jó ilyenkor sétálni az Óváros keskeny utcáiban, nézni az üzletek soha nem pihenő ajtaját, a kis cukrászdák felé igyekvő szerelmcspárokat. . . Jó ilyenkor nekitámasztani

hátamat a Bástya utca sarokházának és nézni a híres pozsonyi Mihály-kaput.............A

toronyőr tekintete a távolt kutatta. Hosszú szekérsor közeledett a kapu felé. Morva és 'lengyel kalmárok hozták a barna, vörös és musbrázott posztót a pozsonyi vásárra. A toronyőr megnyugodva emelte szájához a harcossal telt fakupát.

Mert az volt a jó mindig, ha kalmárok vonultak a város felé és nem fegyveres hadak, ha árut hoztak, és nem halált, ha nem kellett a kürt riasztó szavára a falakra, bástyákra rohanni, otthagyni műhelyt, asszonyt, gyermeket, és vért ontani, életet adni. . . a városért. Mert falai között és falai mellett vonult minden időben a történelem, és ezért kellett árokkal keríteni, ezért kellett lőréseket vájni a bástyák falába, ágyút önteni, lőport őrölni, szablyát köszörülni.

A város öt kapuja közül ma már csak ez az egy őrzi a múltat. Nem tudjuk, hogy kik és mikor építettek, de valószínű, hogy nem sokkal fiatalabb a város erődítési rendszerénél, ez pedig már nagyon régi. Pozsony már a 13. század első felében is bevehetetlen volt, ezt bizonyítja, hogy a tatárok, akik 1241. máj us közepén értek a falakhoz, megelégedtek a külvárosok, Széplak és Vödric elpusztításával, de a városba nem tudtak betörni.

Az egykori fegyverteremlben ma bort mérnek. Jó ilyenkor egy kicsit álmodozni a néhai Ventur utoa málladozó házai között is. Évtizedek óta kutatom titkait, rejtett szépségeit, lírai legendáit és megtörtént tragédiáit. Ebben az utcában lakott Mátyás és Beatrix, itt áll az Academia Istropolitana - Mátyás egyetemének - épülete, itt született Kempelen Farkas, itt adta elő első hangversenyét a kilencéves Liszt Ferenc.

És itt is született a mese. Mese a „fehér asszonyról”, aki kísértetek óráján az egykori egyetem udvarán egy kőkorsóval kezében körüljárta a régen létezett kutat, a mese a „Zöld vadászról”, aki szeles, hűvös novemberi éjszakán duhaj kedvvel dörömbölt a kapukon és ablakokon.

Megállók a huszas számú ház előtt. Ebben a házban született Jeszenák János, a forradalom idején 1848-ban Nyitra vármegye főispánja, a szabadságharcos seregek kormánybiztosa. Akkor sem ingott meg, amikor a szabadság lobogóit a császári pribékek a sárba taposták, és 1849 október 10-én a (budapesti Üjépüietben büszkén indult a halálba. . . csak megölni tudták, legyőzni nem! Itt született Pozsonyban, a Ventur utca 20-ban, 1800. január 22-én.

45A szerkesztőségben kattog a géptávíró, kopognak az írógépek, minden mozdul, siet, lendül, készül a lap. Az ember már elszívta az ötven cigarettát, megivott néhány feketét, fáj a feje, vibrálnak az idegei, pihenni kell. Kinyitom az ablakot és nézem a Gorkij utcát.

Ez a zajos, keskeny és rövid utca valamikor András utca volt, III. András magyar királyra emlékeztetve, aki új privilégiumokat adott a városnak. Itt volt vala60