Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Eladott nemzedék
BERTALAN LAJOS Eladott nemzedék Történészek dolga, hogy kiderítsék, hány magyar fiatalt hurcoltak a második világháború utolsó honlapjaiban, a Szálasi-puccsot követő alig fél esztendő alatt Németországba. Az viszont bizonyítható, hogy sem a Szent László hadosztály, sem a Hunyadi páncélgránátos hadosztály szervezése nem járt különösebb sikerrel, -nem vonzotta a fiatalok tömegeit, noha ígéretekben és kedvezményekben nem volt hiány. A Hunyadi páncélosoknak például minden kilőtt szovjet tank után öt hold földet ígértek (a köznyelv már akkor megfogalmazta a szomorú szentenciát: „kapnak, amennyit ráiuk kaparnak”), s mentesítették a jelentkező fiatalokat a kitelepítés alól. A levente- korú fiatalság zöme mégsem mozdult. (Falunkból, a 800 lelket számláló Győr megyei Fehértóról csak ketten jelentkeztek.) Az -okok közt nyilvánvalóan az a kíméletlenség játszotta a legnagydbb szerepet, hogy a náci-nyilas hadvezetés a fegyverforgatásiban gyakorlatlan fiatalokat bedobta a leghevesebb tűzharcokba. A visszavonuló német Wehrmaoht-hadosztályok nyugat-magyarországi hadműveletei, az utánpótlásban részt vevő gépesített alakulatok hadtápintézeteinék fokozatos visszavonása kézzelfoghatóan, a harctéri jelentések -nélkül is -érzékeltette a fiatalsággal, hogy ezt a háborút Hitler elveszítette, s oktalanság minden magyar életért, amelynék árán az elvonulok útját fedezik. Az Erdélyből, az Alföldről, Pest környékéről özönlő menekültek sem tudták indulásra, menekülésre vagy -frontra késztetni a leventéket. 1944. október 20. és december 31. között egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor falunkból közmunka címén Győrbe rendeltek bennünket egy újabb bombázás nyomait -eltakarítani. Más „harci” cselekményben - kivéve néhány éjszakai, szórványos bombázást a környéken - közvetve sem volt részünk. A székesfehérvár-balatoni harcók eseményeiből sejtettük, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap, s vidékünkön is átvonul a front. Félelemmel és szorongással vártuk azt a pillanatot, hisz 16-18 éves fejjel képtelenek voltunk reálisan megítélni helyzetünket és a várható eseményeket. A várható események -pedig elmaradtak. Számunkra legalábbis. Magyarország felszabadulásáról, a vidékünkön lezajlott harcokról, a szovjet csapatok bevonulásáról, -földosztásról, pártok alakulásáról csak jóval később, másoktól: szüléinktől, testvéreinktől, rokonainktól, ismerőseinktől, tehát másodkézből -kaptunk hírt. Elsődleges élményünk a németországi út, a leventesors, amerikai vagy angol felszabadítás, fogolytáborok, infláció, feketepiac, kalandos vállalkozások a hazafelé vezető útra, vagyis egészen más, mint az (itthoniaké. Egy nemzedék (itt természetesen csak a -dunántúli megyékből kihurcolt leventékről van -szó) kiszakadt a hazai -történelem sodrából, éppen akkor, amikor a nemzet egyik legfontosabb sorsfordulójához érkezett. Hogy mát jelent ez a tény az emberré válás, a politikai állásfoglalás, a világnézet szempontjából, nehéz volna eldönteni, -de bizonyos, hogy hatás nélkül nem maradt. A tósziget-csilizközi járás leventéinek zömét 1944. december 31-én és 1945 első napjaiban vonták -össze. Győrsövényházán a fehértói, bezi, kónyi és a helyibeli leventék gyülekeztek december 31-én délelőtt. A parancs szerint -minden levente köteles volt egy pokrócot, egy -pár gyaloglásra alkalmas, jó állapotban lévő bakancsot vagy csiz55
