Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Híd, Uj Symposium, Irodalmi Szemle
a .vers .és az éneik között. Apoteózisa a harcosoknak és az elnyomottaknak, az anyáknak és mindazoknak, akik a háborút, a felszabadulást átélték, megkarcolták és az új életet megalkották. A kritikai rovatból — s a magyarországi szerzők szerepeltetéséiből — tűnik ki, (hogy .a HÍD figyel a hazai irodalomra is. A Szemle rovat nagyon jó, éles, világos, bátor kritikái az egész folyóirat szellemiét tükrözik. * * * Szintén havonta jelenik meg és magyarul Jugoszláviában az Ú] SYMPOSION. Ezzel a két folyókat közti imlnden hasonló vonást felsoroltunk. Láthatólag más olvasóknak íródik — különlegesen modem grafikái, ultramodern tipográfiája első alkalommal magdöbbentik az olvasót. A lap gerincét általában a tényfeltáró oikkdk, tanulmányok adják. Főleg új politikai, kodáknii mozgalmaikról, társadalmi jelenségekről írnák. Várady Tibor ciklke az 57. .számban a provókról szól. A provók szerint a provofcálás politikai akció, s provokációjuk lényege a játék, az egyedüli emberi életforma, s a .szerző szerint ezzel kópesdk bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a rend irracionális. Bár végkövetkezteíéseilkkdl semmiképpen sem érthetünk egyet, meggondolkoztató, hogy milyen .módon próbálják az egyszerű emberi viszonyok szférájába visszavonni azt, ami .misztifikálódott, éllidegenödefit. A 60. számban a szerkesztőség „Mit jelent .ma forradalminak lenni?” c. körkérdésére közük a válaszokat, s forradalmárok (Saint-Just), írók (Camus) műveiből vett idézetéket. A 62. számban szerepel Bosnyák István írása a politikáról. PoLitlírának „a félfokozott szubjektivitásé zsutnalizmust, az intenzív személyességtől izzó politikai publicisztikát” nevezi. Tehát lényegében nem új dolgokról van .saó — bár a cikk szerzője ezt ibizonygatja —, hanem minőségi különbségről, mély esetenként — ez az újságíró tdhetségétő! függ — a napi aktualitáson kívül bizonyos imaradandóságot biztosíthat az írásnák. Az ÜJ SYMPOSION s a körülötte csoportosuló írók gyákrao bizonygatják, főleg a közölt versekkel, hogy csak a legmodernebb formai eszközök alkalmasak mondanivalójuk kifejezésére. Sajnos 'ez gyakran bosszulja meg magát, külsődlegessé, mutatványossá változtatva a verseket. Néha az az bizonyos „polgárpukkasztó” hang is feltűnik, a kérdés csák az, Vajon kit is akarnák felháborítani. Leginkább a szándékot méltányolhatjuk — újat ákarnak hozni —, az eredményt kevésbé. Örömmel olvastuk .Viszont Utast Csaba magas .szíomvonalú írását, aki az Ü] SYMPOSION-ban .szuggesztív, de bizarr, fcáptorlódásos verseivel gyakran szereplő Ladik Katalin költői pályáját rajzolja meg és .értelmezi. Magabiztos, fiatal, néha szertelen, az olvasótól gyakran rendkívüli erőfeszítéseiket kívánó .folyóirat az Ű] SYMPOSION. Nem ajánlanám .minden olvasó etm- berndk, de sok olvasót kívánok nekik. * * * Az IRODALMI SZEMLE ebben az éviben kezdte tizenharmadik évfolyamát, s ez .idő alatt óriási érdemeket szerzett a csehszlovákiai magyar .irodalom megszervezésében. Mindezek ellenére, nálunk tálán a legkevésbé ismert folyóirat a szomszédos országók magyarnyelvű or- gániuimaii közül. Ez azért is sajnálatos, mert talán leginkább kapcsolódik a hazai irodaiamhoz, s tartalmában is a legtöbb hasonlóságot mutatja a magyar- országi folyóiratokhoz. Sóikkal inkább iroidalomközpontú, .mint pl. az Új Symposion. Elsősorban publikációs lehetőség az ottani magyar íróknak, s mint ilyen egyetlen. Az év elején ünnepelték Fábry Zoltánt, 50 éves írói jubileuma alkalmából, első nyomtatásban .megjelent művével, valamint Roncsol László tanulmányával, melyet a Stószi déldlőttök alapján írt. Megállapítja, hogy Fábry szinte minden írásában arra a kérdésre keres választ, hogy 571
