Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Híd, Uj Symposium, Irodalmi Szemle

lünk is isimért) Kívánt segítség és hívatlan atyáskodás a nemzetiségek érvényesülési folyamatában című cikkében egyértelműen leszögezi, hogy a helyes út a különbözőségben való egység lőhet, és nem a romantikus egységesítő unita- rizmuis. A rendkívül tartalmas tanulmány végső következtetése, (hogy nagyon helytelen az a felfogás, mely szerint a vajdasági magyaroknak meg kell várni, amíg mások vetik fel az ő problémáikat, ellenkező esetben útjuk a magyar nacionalizmushoz vezethet. Legalább 'ilyen helytelen az a felfogás, melynek hívei abban a hátban ringatóznak, hogy a nemzetiségi kérdésben minden rendiben van.

Az összahasoiiílító irodalomtörténeti kutatások fellendülését néhány éve Magyarországom ás megfigyelhettük. E fellendülés eredménye Bori Imre nagy tanulmánya (2. és 3. szám) A magyar, a szerb és a horvát avantgarderól. Bori Imre neve a magyarországi olvasók előtt is jól ismert. Kitűnő könyvei (A jugoszláviai magyar irodalomtörténet, 1918-1945; Kassák; Két költő (.Juhász Ferenc és Nagy László); Radnóti költészete) a magyar irodalomtudomány nagy nyereségei. (Először mindegyik a HID-ban jelent meg, az elmúlt éviekben.) Az expressziooizmius, a dadaizmus, a szürrealizmus jelentkezését e három irodalomban csak az utóbbi időkben ismerik el jelentős mozzanatoknak. E tény minden oldaliról való Imegviilági- tása a tanulmány legfőbb értéke. Megállapítja, hogy sem a horvát, som a szerb irodalomban nem volt olyan nagyformátumú egyéniség, mint a magyarban Kassák, alki végigkísérte az avant garde törekvéseiket változatos alakulási szakaszaiban. Jellemző, hogy ia horvát irodalomban csak az expresszioinizmus jelentkezik, a szürrealizmus már nem. A szerb avantgarde viszont az izmusok egytmás- mellettiiségét példázza.

A vajdasági magyar irodalomnak évtizedek óta leggyengébb pontja a regény volt. A HÍD nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe, s nagy regánypályázatot hirdetett. A pályázat meglepetéseket hozott. Kiderült, hogy az elmúlt években legalább tíz olyan regény íródott, mely méltóan reprezentálja a (jugoszláviai magyar irodalmát. Az 5. számot teljesen a regénynek szentelik. Bányai János, Bálint István, Tornán László, Juhász Géza, Varga Zoltán, Sükösd Mihály különböző szempontú (jegyzet, esszé, olvasónapló) kásái az új regényeikkel foglalkoznak. Tornán László veti össze ie művöket a magyarországi regényirodalommal. „A legnagyobb és leglényegesebb különbséget az írók szemléletében, a regény céljában, a meglátásban és látásmódban, a regény anyagának megközelítésében és kezelésében találjuk. Ahogy nyersebb, fegyelmezetlenebb, szabálytalanabb a nyelvük, olyan szabadon, kötetlenül kezelik a valóságot mint regényeik anya- gát és alapját; és előítéleteik, hamis pátosz, tdkintélytfsztelet nélkül közelítik meg témájukat. Nem kiszemelt délok kedvéért, a valóság igazolásáért, saját nézeteik, álláspontjuk bizonyításáért vagy egy elfogadott, de nem legmélyebb meggyőződésükből fakadó szemlélet propagálásáért készülték 'ezek a művek, hanem mert a nyers, vtéras, keserű, kegyetlen valóságot .akarják leleplezni, regénybe foglalni. Nem tudnak belenyugodni a valóságba, ezért írnák róla regényt.” A folyóirat különlmellákletében e regényekből olvashatunk részleteket. (A küld nmei léklet a HID egyik jellegzetessége. Borítólappal elválasztva, de a lappal összefűzve adnak helyet pl. a második számiban Tandorí Dezső verseinek, az első számiban Tőke István gyűjtésének: Zentai, Ze-nta környéki élcek, népi anekdoták.)

A HID szépirodalmi részének elemzése tanulmányt kívánna. Itt csak annyit állapítunk meg, hogy szívesen adnak helyet, talán előnyben részesítik a modern formai megoldású műveiket. Ez sajnos, gyakran utánérzésekre vezet, .de sok érdekes, mély, megrázó alkotást is eredményez. Meg kell (említeni (6. szám) Deák Ferenc Apoteozis-át, mely átmenet

57°