Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZEMLE - Izes Mihály: Se nyugalom, se kétségbeesés
S itt kezdődik a költői formaképzés, a költészetnek a tartalommal egyenrangú s .alttól elválaszthatatlan része. Kertész László és Szigeti György versei - az oílvasó számára - váratlanul kaptak kötetnyilvánosságot, sok bennük a József Aüttidá-s visszacsengés, sóik bennük imíég a dadogás és szürkeség. E kötetek alapján Idhetetüan még az ítélkezés, hisz néhány jó vers mellett sóik az ujjgyakorlat, a csak leírt s nem megírt élmény, tapasztalat. Néhány példa bizonyítékul, megjegyzés nélkül: kit szólít fény és távol és vinné ösztötie, kedve, de megfullad a drága közegben, mielőtt még megszületne. Bűn kell Uram, s ha már több nem lehet, szökkenjen életem piros pipacsba, s lobbanjon el a számon. (Kertész László: Dűlőúti szemle, Imádság bűnért) V iruljatok, vicsorognak a csillagok, viccelnek, hogy még szabadok, sarkukban jár a kényszer. Fogadj be formás feledés! Esküdj, hogy ennyi az egész — mert cseperednek a kínok és elsírom magam. (Szigeti György: Legyen valaki veletek, Fohász) A sommásnak tűnő ítélet •— hadd vallják! — a bizonytalanság fedezéke. S annyi még: nem Végezheti el a kritikus, ami a lektornak, szerkesztőnek lett volna dolga. Mezey Katalin: Amíg a buszra várunk. Kertész László: Fák és agancsok. Szigeti György: Legyen valaki veletek. Magvető, Ü.j Termés, Bp. 1970. Az Üj Termés új köntösű sorozata hozta Kurucz Gyula Nohát meséljünk című friss lelaményű kisregényét is. A túl okos emberiség legyőzte már a környező világot, csupán a népmesék világa, Meseország ihódítatlan. Elindul egy háromtagú csoport (csoportvezető, erőművész és statisztikus), hogy előkészítse Meseország bekebelezését. Tarisznyájukban jegyzetfüzet és pisztoly, s megannyi kaland várja őket, hogy végül a mesei igazságszolgáltatás elérje őket is: megszerzett titkaikkal nem jutnak vissza az emberekhez. Ennyi a mese. Csakhogy Meseország való világunk hiteles torZképe, swifti, imanfcowitzi szatíra. Népmese! eszközök, a dürremmatti bűnügyi regény 'kellékei és a népnyelven szólaló szerető bírálat — amiből Kurucz Gyula regényt: világot teremtett. Kurucz Gyula: Nohát meséljünk. Magvető, Üj Termés, Bp. 1970. Palocsay Zsigmand kötetnyi versét a bukaresti Irodalmi Kiadó FORRÁS sorozata adta közre 1966-ban. Könyvterjesztésünk s némiképp kritikai életünk jellemzője is, hogy magyarországi visszhangja mindeddig nemigen volt. A határainkon túl megjelenő magyarnyelvű művek számbavétele alig .néhány éve indult ímeg .a határszéli (Szegeden, Miskolcon, Szombathelyen) nagyvárosokban megj elend f olyóitatolkb an. Pedig Palocsay Zsigmand versei megérdemlik, s méltán, az elemzést: Lépjünk valahogy úgy, hogy kár ne essék, semmiben.- írja Spirituálé című versében, a négerék ősi versformáját is a székely szóhasználathoz, mondatfűzésihez; természet- hitvalláshoz igazítva. S minden költeménye őrzi-újjáteramti ezt az üdeséget, mely csak elszigeteltem .élő népcsoportok nyelvének sajátja. A kötet címadó verse, a Kórtémuzsika egy idejétmúlt az ötvenes években dívott, az orosz költészetben 5<Ü
