Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZEMLE - Izes Mihály: Se nyugalom, se kétségbeesés

— kéri, talán az irodalmároktól, talán a társadalomitól, és bár joggal, míégseim jogosan, mert nem telhet már, die fcöve- telnie kell, a „Góg és Magóg fia ivagyolk én,” s az „én, József Attila, itt vagyok!” módján. Azok miatt, akik életéből költő lett, akilk jobb életéért költőnek kell ma­radnia, hogy figyelmeztessen mindunta­lan: lobogo ingek alatt villog a szívverés menekül sírva suhogó erdők bordáit zengetve egy örök karaván évek feketedtek ruháikra könnyet isznak mint a szemeikben izzó virágok nem tudtok róluk. (Cigámydalok éjszakai hegedűre, Tiszatáj, 1970. 6. 534. 1.) S ehhez nem elég a (szépség igézete és a tehetség, hűség kell hozzá, kőinek, munkáló hűség, ragaszkodás, megszál­lottság is talán. Bari Károly: Holtaik arca fölé. Szépirodalmi, Bp.-Gyanta, 1970. Mezey Katalin versel a kötetbe gyűjtés előtt sem voltak ismeretlenek; folyóira­tok s a Kiloncdk antológiája, az Elérhe­tetlen föld közölték már őket. Több he­lyütt leírtam ts elmondtam, hogy a ma­gyar költészet most jelentkező új hullá­ma józan és elkötelezett. Érvényes ez Mezey Katalin költészetére is: Nem volt szabályos papírom, hát gondnokunk tőlem óvta a köz javát: az egész magyar egyetemnek nem értem meg egyhatodrész szobát. Így lettem végül zuglakó ott, ahol pedig otthon vagyok. No, de hát nincs más: átkozódni, sem szégyenkezni nem fogok. (Szégyenem) A hovatartozás számbavétele s számadá­sa ez a kötet is, mint korábban Győri László és ötassy József kötete volt. De míg azdk verseiben a népköltészet esz­köztárával a mindennapok forradalmát tevő és mondó költészet született, Me­zey Katalin ezen túl nőiséggel teremt em­berséget, a Nemes Nagy Ágnesek, Szécsi Margitdk, Rab Zsuzsák, Makay Idák módján: Bonthatom vágyaim kőfehér falait, űzhetem, hiába, építő hadait, az ész most kicsi úr, kicsi úr, nem segít, falakba, falakba vagyok berakva itt. (Fordított Kőmíves Kelemen) és: Ki attól féltem, elveszítlek, megtartani már nem akarlak. Fellázadó önvédelemből visszakérem magam, magamnak. (Hidegebb llesz) És míg az új hullám más költőinél alig- alig találunk formaújítást, Mezey Kata­lin verseiben (észre kell vegyük a korsze­rű uyellvteremítjés szándékát is: előleg a tavaszra, szórja propellereit marokszám a juharfa. (Előleg a tavaszra) Betonúton jövök vasbeton otthonomba. (A hontalanság évszaka) A lányok a presszóban ülnek, a presszóslány férjhezmenendő. (Ünnepeink) Míg az első idézetben a korszerű nyelv- használat, a korszerű kép hagyományos­sal párosul, addig a bét utóbbiban. a kort jellemző szavaikon túl a nyelvi-imatema- dkai-tfilozófiai logika játékból llett ered­ménye is költészetté válik, képpé, meta­forává. S az ilyen, egyszerű fizikai tör­vényre (hivatkozó mondat is: Nem ismerem az ellenállás törvényeit. — a következőtől sejtelmessé, iha tetszik, sokat mondóvá válik: De mit ismerek akkor egyáltalán? (Kifutópályák) 564

Next

/
Thumbnails
Contents