Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZEMLE - Izes Mihály: Se nyugalom, se kétségbeesés

Kalevaláiból, a népköltészetiből, vagy akár a modern magyar irodalomból me­rített. Kedvünk volna külön kielemezni az egyes rétegeket: Góngora tnanlienista- barokk rétege, Kalevala-réteg, Nieb-e- lung-ríéteg, Zrínyiász-réteg, Juhász Fe- reinc-réteg. Így is hangozhatnék definí­ciónk: mítoszi-eposzi vtilág, manierizmus, szürrealizmus, pop-art. Epigon lenne tehát Galambos!, után­zó, átíkölcsönzött részletek (kollázzsá-il­lesztője? Ezt semmiesetre sem mondhat­juk. Kétségtelenül sóik forrásból merít, sdk helyen tanul, de mindebből mégis szerves, egész, eredeti műalkotás kerül ki. Mennyire Galambos! László költői tulajdonává válik például ez a „pop-att- szerű” két sor a Tüzet fújó csillag II. énekéből: koponya-gombákon gyilkos pók a szikra. Vagy idézzük az ugyancsak a pop-artra és szürrealizmusra emlékeztető két stró­fát A Kőliliom várá-nak bevezetésé­ből: Tevebendőnagy üstdobok, saslábvékony vad sípok fölött a vezérhang-madár lángért jajongva vijjog. Talizmánok mellszőrzeten, az éjből kiragyognak, halált varázsló pillangók a vasfogú gyaurnak. Babérkoszorús cettorok, ágyú, füsthabot ringat, füvei mosott vastökökből szakállas ökrök isznak. Bivalycombokhoz szerecsen vágódik kőkeményen, bogár napoz sörény-gyepen, lesikló drótkeféken. Ki lehetne elemezni éhből a két strófá­ból is a világirodalmi rétegeket: Galam- bosinak azonban nem válik kárára, hogy ezdkbe a rétegekbe illeszkedik. Ottho­nosan mozog ebben a közegben, otthono­san él a „mitológiai”, „gongorista”, „szürrealista” és „pop-artos” elemiekkel, s éppen ezzel a szintetizáló törekvések­kel találja taeg azt a hangot, amellyel méltó módon ünnepelheti Zrínyit, Dobót, a végvárák magyar ‘és horvát hőseit, a rdbotoló, 'életűiket áldozó jobbágyo­kat, a szenvedő, mégis bízó népet. „Költői költő” Galambost, a szó leg­tisztább értelmiében. Epikai-lírai trilógiá­jában szíép 'emléket állított a múlt hő­seinek, ugyanakkor a modem magyar pdézis valóban korszerű, valóban a má­hoz szóló alkotását teremtette meg. Illes­se tehát dicséret a költőt, illesse dicséret Zágon Gyulát, a kötet kitűnő illusztrá­torát, s nem utolsó sorban a szigetvári járási tanácsot, amely a mű megjelenését lehetővé tette. Most csák ezer példány­ban jelent meg az epikai-lírai trilógia, azonban biztosak lehetünk benne, hogy a költői nyelv és a trilógiában kifejezett emberi magatartás szépsége sok olvasót szerez ennék a jelentős alkotásinak, s hogy nemsokára újabb kiadások is asz­talunkon fognák feküdni. Angyal Endre Se nyugalom, se kétségbeesés A megkésett kritikus mi újat mondhat Bari Károly verseiről? Egy 17 éves ci­gánygyerek, -aki verseiket ír — érdekes. Egy 17 évesen fontosat mondó, egy ed­dig alig ismert világról irodalmi -szin­ten bírt hozó cigánygyerek — -maga is fontos. Költővé az avatja, ha elkerüli az irodalmi élet buktatóit, ha nem vállal­ja az irodalomból -élők által mindig (és akárkinek) kínált jeszenyiná bahócszer-ep kényelmét -egy napra, egy -percre, egy órára sem. Ha nem elégszik meg a ver­seiben követelt „befogadással”: 5 okán várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok! (Azt hiszitek) 563

Next

/
Thumbnails
Contents