Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZEMLE - Angyal Endre: Galambosi László: A Kőliliom vára
müveit virágoskertté válva; ott agg fehér fal kelt elébük, kövétől nem kevésbé fenséges-őszen, mint hajlott korától; finom s makulátlan márványból épült, rejtett ölét a vándor elé ekképp nem tagadhatta volna. A tengernek ahány szép varkocsát nap kibontja, bordás oszlopain számlálta régtől, melyek — megannyi hű tükör korongja — mind csiszolt tojásdad ezüsttel ér föl. A következő idézetünk pedig legyen Galambos! két strófája A kőliliom várából: Hördül a szél, tört ágakat köhög világbő melle, bokor bukdos a szirteken, vén rab, ha vasra verve. Sziget felől dörgés akad a fák karmos hajába, a Nap-fürj rettegve bújik felhők kék nádasába. Rothad a szőlő, dől a tő, darázs fullad a mustba, a körték fény-inges hasát kukacok tőre szúrja. Mohás göcsön a vincellér fejét kezébe hajtja, előtte csorba fakupa, álmot gyújtó kadarka. Mit kieres ez két idézet egymás mellett? — kérdezhetnie valaki. Igaz, Góngora világában is akadnak ijesztő, sőt natu- ralisztikus részletek, egészében véve azonban a itóspán poéta egy huimanista- baroklk mitológia fantasztikus mesevilágában él, nem vérben, vasiban, koromban, mint Galamlboisi hősei. Mégis, a két költő képalkotása, látásmódja, végső soron fantáziája mélységesen rokon egymással. Ilyen Galamlbosi-sorokat, mint „a Nap-fürj rettegve bújik felhők kék nádasába”, vagy „a körték fény-inges hasát kukacok tőre szúrja” a XVII. századi Córddba költője is leírhatott volna. Szójátékkal is élhetnénk: Góngora poémája egy egzotikus szigeten játszódik, Galamlbos-ié az ostromlott Szigetben, Galambos! tehát gongot ista költő, ezt azonban nem kell szégyellnie, hiszen Don Luis de Góngorának nem kisebb csodáiéi voltak századunkban, mint a poéta Garda Lorca és a filozófus Ortegay Gassét. Mégis: ez a Galambosi—Góngora már olvasta a Kalevalát és a Nidbelung-éndket, ismeri a Zrínyiászt és Juhász Ferenoet, a régi magyar poézást és a finnugor népköltészetet. Érdekes például megfigyelni azt, hogy A Kőlili- omvárá-inak jelentős rtésze Niébelung- strófákban van írva - az előbb idézet két versszafc is! Rar excellence epikai versmérték ez: nem csoda, hogy amikor Arany János a hűn trilógia befejezésére gondolt, ő is ezt a metrumot választotta. Galamlbosi fotmáérzéke bámulatos, és a választott versforma mindig simul a hangulathoz. A Niébelung-strófa mellett találunk a trilógiában endecasillabo-1 (jalnábusi lejtésű tizenegyszótagos sorokat) és magyaros ütemezésű hatosakat, s mindez hosszabb vagy rövidébb strófák formájában. Hadd éljünk még egy világ- irodalmi párhuzammal: Galamlbosi kiisisé azt az eljárást követi, mint egy másik XVII. századi pdéta, a horvát Pavo Ritter-Vitezovic, aki a maga barokk módján ugyancsak lírikus-epikus parafrázist adott a Zrínyíász egyes részleteiből, s aki horvát poémáját — sajátos érintkezés ez! — Radanay Mátyásnak, a későbbi pécsi püspöknek ajánlotta! Magától a költőtől tudjuk: sem Góngora, sem Ritter-Vitezovic alkotásait nem ismerte. Az összefüggések talán mégsem véletlenszerűek. Égy olyan világot, olyan életérzést idéz fel — a XVI.—XVII. század világát és életérzését -—, amelynek (magyar, horvát, spanyol változatai és megnyilvánulásai egyaránt akadtak. Ez a drámai és küzdelmes, ugyanakkor fantasztikus és poétikus világ a mi korunkhoz nagyon közel áll. Gondoljunk csak arra, mennyi modern költő, tudós, képzőművész merít (ihletet a manierizmus és barokk alkotásaiból! A míaga módján Galamlbosi is ezt az affinitást érezte meg, és ebbe tudta beleötvözni azokat az inspirációkat is, amelyeket a 562
