Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Tüskés Tibor könyvei Pécsről és íróiról
Az ősi 'fediitnatok sűrítő, csak a lényeget közlő szövegeinek, sorainak szerkesztésmódja tükröződik költőnk varsibaremtő gyakorlatában, -műfogásaiban, elemelhelyező művészetében, Zúzott, -gyötört mondatok, hömpölygő -szóáradatolk, erőszakos összetételek -merőben idegön-eík, költői-etlenek az ő számára, nála legfeljebb egy-két ihdlyen találjuk „vezérnyom- doík”-át az efféle modornak. Az önálló gondolatot magábafoglal-ó sorok olyan módon -épülnek ibelle egjész költeményébe, ahogy az egykori Kykiops-fal faragott köveiből alakult ki az építmény. A kő — mint alakítható, súlyos, maradandó építőelem — egyik kedvelt jelképe költőnknek. Az ő sorai olyan megmunkált részletei, önállósítható ízületei egy-egy vers énék, ahogy a kő alkotóeleme a falnak. „kő te minden fájdalmunkat kibírod csillagok, hideg égői alatt a csendet és az ordítást vallatásunkat ötvenezer éve” (Kövek) Az epigramimás sűrítésiben, afotázmás összefoglalásban az érintett gondolatnak széps-ége költőnk élményeinek f-o-rrás-a; a létezés alapformái - a tér és idő - mindenha gondolkodtató, bölcseleti fogalmak, a Kiáltásnyi csönd költője fogékony lelmeéllel emelte át őket a költészet világába. Sokmindant (lehetne és kellene elmond-amunk e kötet költeményeivel kapcsolatosan: im-egjelölni tüzetesebben kivételes helyét a mai versir-odadomban, elemezni ízlését, műfaji újításait megnevezni, általában egyéniségét méltatni, lépéseit nyomorikövetni, fejlődése fokait, túlzásait föltárni — mindez más alkalomra vár. Feltétlenül külön kell szólnunk Anya- sírató című gyászlénidkjéről, erről a hatalmas költeményről. Ügy gondoljuk, ez foglalja össze és tükrözi az eszmélő, érző, gondolkodó költő teljes művészetét. Az élmény, a gondolat komor szépsége, az elmúlás zordon fönsége együttesen zeodülliniek (benne, áradó bőség, visszatartott érzelem, szaggatott sóhajok, néma zokogások nemcsak a változatos foinma- kezeló&ben jelentkeznek, (hanem a látható nyelvben, a vers külső képén, a myoim- dai-szedési kiemelésekben, a tört sorokban, ógrdkíiáltó félmondatokban. Eredetiség és hagyomány osság ebibein a nagyszerűen, hatásosan, élő szóval is előadható, vagy fájdalmas éneklés, sirató zenélés után sóhajtozó műalkotásban fejeződik ki. Tdljes, tökéletes, valódi költészet, követhető példa. „Költészete úgy tekinthető — írta valamikor Arany János más vonatkozásiban és mostan ideillő érvényességgel is —, mint valódi irodalmi szükségesség.” Hiszen akkor jelent meg ez a kötet, amikor egyeztető példája lehetett az újnak és hagyományosnak. A Kiáltásnyi csönd eszerint tehát határozott művészi figyelmeztetés éppen a mai vajúdó versírás számára. (Magvető) Paku Imre Tüskés Tibor könyvei Pécsről és íróiról Ha végigtekintünk a szerző önállóan megj-dlent munkái -jegyzékén — a sor legutóbbi kiadványának, A pécsi irodalom kistükrének „hátsó fülén” olvasható —, az első -pillantásra egy elhamarkodottnak tűnő ítélet ifogalmazódhat; Tüskés „dunántúli vagy pécsi” író. Bizony igaztalan -is így, hiszen a „vidékiesség” asszociációit keltheti. De ily módon lehetne provinciális Jan-us Pannonius, Berzsenyi vagy a K-isfalu-dyak, Babits is akár, és, nyilvánvaló, h-ogy ők sem azok. Miképpen Csotba Győző, Csulk-a Zoltán, Illyés Gyula, K-odolányi János, Kolozsvári Grandpi-erre Emil, Takács Gyula, Tatai Sándor, Márkányi Nándor és Weöres Sándor sem ilyenek, pedig az ő nevük (bukkan fel legtöbbször az új pé-
