Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Gondos Ernő: Bálint György

És ha már az idézeteknél tartunk, necsak az előttem egyébként ismeretlen R. Éberhardt igen tetszetős fogalmazáséi, frappáns igazságait tartsa számon, hanem azt is, amit én a Számadásban idéztem Schopenhauertől, Nietzscheiéi, akik pedig pesszimisták voltak: „A legtöbb, amit az ember elérhet, a heroikus élet.” Maga már benne van az, elejében, érdemes talán tovább menni rajta. Csak az italnak ne engedjen. „Aki dudás akar lenni, Polkolra kell annak menni.” (József Attila.) Csak ne siessen, ne türelmetlenkedjen a siker miatt. Csak a megérett ember lehet szocialista íróvá.

Üdvözlettel Veres Péter

Bertalan Lajos

Gondos Ernő: Bálint György

Az „Arcok és vallomások’’ sorozat mutatja ibe Bálint Györgyöt. Neve mellől ma miár el kell hagyni a magyarázó jelzőket: nem egyszerűen újságíró, közíró volt, halnom író. Élete, (tragikus sorsa jelképpé nőtt, a „Mythus des 20. Jahrhunderts”, az új barbárság korának figyelmeztető mementójává. Űtja a polgári osztálytól, az értdlltniségi hivatástól a szocializmusig vezetett. Neki sem adatott meg a „jó halál kegyelme”, melyről Radnóti, barátja és társa a mártíri- ümjbain, oly (megrendítő,an írt. A költők sorsa •— a század költőinek ihaláLneme a gyilkosság lett •— tükrözi, szimbólumban összefoglalja az emberellenes világ lényegét. Éhben a kotfban (kellett Bálint Györgynek írnia, s miivel lapokba dolgozott, a szűkös lehetőségekhez alkalmazkodva kellett (kialakítania sajátos műfaját: a jegyzetet. Gilkkei, jegyzetei egy-agy hírből, eseményből, tényből kiindulva fejtik ki az író reflexióit, ítéleteit. S (ezen túlmenően rövid írásaiban a világ állapotát diagnosztizálta, .bemutatta társadalmunk fasizálódását, a szegénység nyomorát, ,a szellemi élet fertőződését. Moralista volt, de míg pl. Montaigne, aki szintén földrengéses korban élt, írásainak tárgyául önmagát választotta, addig Bálint György a társadalom életének, funkcióinak törvényeit kutatta, bírálta; az egyén problémáit

mindig a közösséghez viszonyította. Tisz- tázta saját életének lehetőségeit, feladatait, s létének felismert értelmét mindhalálig vállalta. Korának erkölcsi kérdéseit következetesen végiggondolta, és levonta konzekvenciáit morálisan is és világnézetűéig is. Mert ,;a halált is le lehet győzni, ha vállaljuk és nem törődünk vele, mikor csap le, ha a halál közvetlen közelében is úgy dolgozunk, mintha örökké élnénk”. Ezért mem adta fel a harcot, még ha reménytől ennek látszott is. Az életiben, kora társadalmában megtalálta helyét ,s munkáját, és tudta, hogy mit kell tennie (megváltoztatása érdekében; ebiből fakadt morális-intellektuális, követikeziatessége. A rossz világ megjavítására egyetlen eszköze, fegyvere volt: az írás, a kérlelhetetlenül tiszta, egyenes gondolkozás bátor, állhatatos terjesztése. (Stílusénak tömörsége, aforisztikus megjelenítő ereje is a moralisták örökségét őrizte.) A gondolat igaza számára a szocializmus igazsága volt. Ezt a társadalmi érdekű igazságot jegyezte fel a kor margójára.

Közírói szerepét szervesen egészítette ki az irodalmi kritika művelése. Maradandót alkotott 'ezen a téren is, annak ellenére, hogy nem volt lehetősége rendszeres formában kifej tani elveit. Kritikai jegyzetei mégis jelentősek imponáló gondolati gazdagságukkal, szó-