Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Győri kiállítások

dozta magában. Öt is kísértették a színak, bűvöletébe csalogatta — ha pillanatokra — a konstrukció. Ám győzött benne az ősibb ösztön, az az erő, amelyik a művészet felé lökte, és a színék varázsa után meglelte a számára kifejezőbb világot, ami csak látszatra a tárgyak-forttnák világa, a szép és rafinált konstrukciók összessége, valójában vallomás, őrzés és hitvallás.

A vigilátoroík szenvedélye, néha csökönyös makacssága az övé. A vigilát öröké, akik látva a körülöttük folyton-folyvást változó életet, egy nemes szándékra, gondolatra teszik életüket. Öt is a paraszti világ vontia bűvöletébe. Ezt kezdte festeni. Ám nem a kívülről jöttek rácsodálkozó kíváncsiságával, hanem a belülről jöttek egyszerre tudatos és ösztönös megszállottságával.

Először mintha egy lírai oratórium csendült volna fel az Üzenetek faluról monotí- pia-sorozatában, áhol az ősi paraszti világ feltartóztathatatlan elmúlása fölött figyelt volna virrasztó lélekkel a festő. A momotípia jobbára sötét foltjaiba csak itt-ott villant bele egy-egy fehér vonal, egy-cgy világos, mintegy hirdetve ,a könyörtelen elmúlás, ugyanakkor a sírás fájdalmát is. Ez a kd!étkezésekor nagy sikert és sóik biztatást jelentő sorozat figyelmeztetés volt: a népélet tárgyi és szellemi értékei fölött virrasztóik figyelmeztető szava. Már-már azt hihettük volna, ahbe a lírizáló irányba fordul festészete is, s a népi reminiszcenciák állandó idézése köti le egész művészetét. Ám Lakatos nem rekedt meg a múló emlékek állandó idézésénél, hanem a szerkezetek egyre stilizáltabb áttöltése révén eljutott az új felismerésekhez. Napjaink népi eszközei az ősi múlt magyar díszítőelemeinek titkaihoz vezették, a honfoglaláskor! tarsolylemezek motívumaihoz, majd az egyetemes emberi kultúra legősibb jelrendszeréhez.

A népi szerkezetek, a bálványok, a totemek nem pusztán formai újszerűségükkel váltók érdekessé festészetében, hanem éppen e népi jellegű művészet tartalmi mélységei következtében. Igazi értelmet akkor nyertek, amikor a festő felismerte bennük azokat a létezésre, a létezés legalapvetőbb vonásaira figyelmeztető jeleket, amiket a nép szép absztrakciós képessége beléjük álmodott.

Ez az őszinte vallomás, amelyik így együtt sugárzik ebből a művész-magatartásból, ébreszt rá bennünket, szemlélőket ennek a festészetnek a megőrző jellegére, arra a

Lakotos József: Üzenetek faluról 11.

547