Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Győri kiállítások
szenvedélyes, a népi örökséget őrző vállalásra, amelyik képes leásni -a legmélyebb rétegeidbe is, hogy onnan minden fellelihetőt — ami értiák és öröikség volt a múltban — a jövendőnek felmutasson. EzSk a motívumok, amélydk egyre stilizáltabban fogalmazódnak újjá Lakatos festészetében, értetik meg a látogatóval a modern művészet új jelképeket, új formarendszert teremtő erejét is. Azt a fajta művészetet, ahol már eltűnnek az etnikai határok, és a művész inspirációd a legmélyebb rétegekből villantják fel az emberiség közös kincsének értékeit. És ez: a nép .művészetének, életének a bemutatásától eljutni az egész emberiséghez, a legigazabb művészi cél. Kerti Károly Munlkáosy-díjas a magyar grafika egyik legjelentősebb képviselője, egyúttal résztvevője minden jelentős hazai és külföldi tárlatnak. A győri kiállításúin bemutatott grafikái a legszemélyesebb vallomások. A szemiélyisiégmék ez a határozott hangsúlyozása, az emberi felelősségnek ez a követelő művészhitvallása jeleníti emberi és művészi rangját. Humánum és felelősség: így fogalmazhatnánk meg műveinek tanítását, Mert íbiszen a látogatót elsősorban az érdekli: vajon egy művész miféle gondolatokat és érzéseket közvetít feléje üzenetként, s ezek a felfogható gondolatok, érzések műiként formálják őt, miiként alakulnak át benne egyszerre felelősséggé és esztétikummá, mennyire erősítik őt emberségében és szépérzékében. Kerti grafikái erkölcsi érzékünket is erősítik. Akármit szólaltat meg, akármit ábrázol, mindig a moralitás szemszögéből nyúl ábrázolása tárgyához. Érdekes módon, de egyúttal éppen ezért nem tesz különbséget kis és nagy dolgok között. Néki két ember gondja éppolyan súlyos és fontos gond, minit esetleg a népeké. Abból a megokolás- ból szemléli így a világot, .mert hirdeti: minden emberi csekkedet omlberéken múlik: s a kis közösség, a kettős emberi létezés éppúgy követeli a harmóniát, a boldogságot, gyűlöli a szenvedést, mint a nagy emberi csoportoké. S ha a harmónia lehetetlen két ember között, kizárt, hogy megvalósítható az emberiség életében. Ezért is ábrázolja mindenkor az embert, első villanásra az emberi lét mikroiköreit. Sokak számára a mű címe nem lényeges; ő ezekben is hangsúlyozza a kettős emberi boldogságért váló küzdelem lényegét és értelmét. Az Ölelkezők, a T estvérek, a Két fej, a Keilen, az Ölelés mind arra figyelmeztetnék: a társasélet ad lehetőséget a nagy közösségek harmonikus életéhez, a mikrovilágok boldogsága nélkül lehetetlen megteremteni emberi makrokoz- moszunk rég óhajtott boldogságát. Ragadjunk ki művei közül egy példát: A Ketten című képének kettős profilja az igazi szembenézés és együvé tartozás összes lehetőségeit kimeríti fekete-fehér-barna színeivel, leegyszerűsített vonalaival, az együvétartozásnak olyan szétszakáthatatiansá^á- val, amelyik azonnal a tétel érvényével is szolgál. Az Ölelkezőkben egyszerre tudja felvillantani rafinált formai játékkal, díszítőelemeknek ható megoldással az érzéki örömöt, iitt-ott már a szexuális szenvedély két emberre tartozó szépségét, viharzását is, amikor körülöleli apró ívirágifüzérelklkel stilizált és éppen ezért eggyé olvadó alakjait. És amíg a papírmetszeten ez a .játékos öröm végighullámzik, közben a fekete szigorú, határozott törvényszerűsége bizonyítja a biológiai törvény megmásíthatatlaínságát, a fehér pedig silkoitóan a szenvedély követelését. Amikor a kettős boldogságon túllépve az egész emberiség nevében szól, akkor is legszemélyesebb ügyének tekinti azt. Politikai grafikáiban nem illusztrálni akar. Űj jelrendszere ezt már nem is lengedi meg — hiszen rég szakított a hagyomány berögződött, így többnyire értékét is vesztett jelképeivel. Ezeken a .művein — mint híres Vietnami sorozaténban - emberi állapotokat rögzít, a lélekben átélt szenvedés forrósítja ezeket az alkotásait tragikus lírává. Mindezt a szimbólumok és a népi formakincs újraköltésével teszi. Közben ezt a formakincset annyira a sajátjává változtatja absztrakciós képességei következtében, 548
